Szerintetek, ha egy gyerekkori lányismerősöm iránt nagyon vágyakozom, úgy érzem lett volna dolgunk egymással, akkor elképzelhető, hogy az élet elrendezi, hogy találkozzunk is?

24 éve találkoztunk utoljára, akkor gyerekek voltunk. 2017-ben újra megjelent a képe előttem. Tudom, hogy a múltat nem érdemes visszasírni, de valamiért mégis akkor megjelent ő a tudaomban.

Az utóbbi mondatoddal: "Ha ő nem akarja, hagynod kell" teljesen egyetértek. Különben nem az első, hogy évtizedek vagy sok év után keresnék meg valamit és már nagyon kell gondolkodni azon, ki vagyok.

A másik része viszont az ezotéria. Akkor azt gondolod, hogy a reformátusok is hazudnak az eleve elrendelésről. Régen kinéztem magamnak egy lányt facebookon és az élet teljesen véletletnül úgy hozta, hogy találkoztunk. Két éves kapcsolat lett belőe. Biztos, hogy ez véletlen?

Én még barátnak is elfogadnám.