Miért csak feltételekkel kéri meg a kezem?

2 éve együtt vagyunk, a párom már régóta dolgozik én nekem viszont még jelenleg hátra van másfél év a tanulmányaimból.

Mindig is szerettem volna családot, egy sajátot, gyerekeket. Minden gyerekes elképzelésem megvolt mint a kislányokra, hogyan és miként szeretném. Tervezgettem, főleg az után miután megismerkedtünk. Úgy éreztem minden sínen van, és megtaláltam az Igazit.

Azonban tegnapi nap folyamán bejelentette,elakar jegyezni ami mind szép és jó, hisz nem volt soha se nagyobb vágyam ennél, mérhetetlenül boldog vagyok, de kikötötte ha igent mondok arra is igent kell mondjak hogy vele élek, mert minden éjszakát velem szeretné tölteni.

Ha tehetném, megtenném, de nekem nincs önálló keresetem, semmibe se tudnék beszállni és rettentően rosszul esne ha ő tartana el, másfelől a tanulmányaim sem szeretném elhanyagolni. Azt mondta akkor majd 2 év múlva beszélünk az eljegyzésről.

Nekem ez egy kicsit visszatetsző, megkéri a kezem is meg nem is, nem akarom az ő kenyerét enni és tőle függni.

Fáj hogy a szerelem jelét feltételekhez köti,-valahol megértem őt is, azt amit mond.

De valahol szerintem én is érthető vagyok. Fáj hogy így a gyűrűt se adta fel az ujjamra.

Fáj hogy tudta mennyire vágyok rá és mégis a legjobb pillanatban rontotta ezzel el.

Szerintem nem ekkor lett volna az ideje,és nem azon az alkalman mikor boldognak kellett volna legyünk.

Fáj.

Mit csináljak? Szakítsak? Várjak? Hogy dolgozzam fel, mit tegyek most hogyan tovább?