Miért csak feltételekkel kéri meg a kezem?

egy manipulatív, önző ember a pasid, ugye tudod?

na, most lépj ki, még idejében vagy.

gondolj bele, ha már most ilyen, akkor mi lesz később.

látszik, hogy mennyire domináns, ő diktálja a feltételeket, ha nemaz van, amit ő akar, akkor semmi nincs, kompromisszumokra nem kész, másfelől nagyon konzertvatív módon gondolkozik, ha meggyűrűz, akkor a tulajdona vagy szinte, és ő minden éjszaka jogára (azaz a szexre, mert biztos nem alvásra gondolt) igényt tart.

ha zéró keresettel hozzá cuccolsz, akkor majd jön az, hogy 3 fogásos kajákat főzzél, lehetőleg a kedvencét, és ha mire hazaér nem ragyog a ház, majd megkapod, hogy eltartott vagy, ez lenne a minimum.

nem lesz energiád tanulni, pihenni, mert állandóan éreztetné veled, hogy jössz neki eggyel.

én biztos kilépnék.

és ami a tanulság, ne az legyen életed álma, hogy egy pasi oltár elé rángasson, mert nagyon kiszolgáltatott, sérülékeny helyzetekbe keveredhetsz, mint ez a mostani is.

sosem értettem azokat a nőtársakat, akik majd összehugyozzák magukat, csak végre valaki elvegye őket.

nincs más célod 2018-ban az életben?

dobd a csávót, manipulatív dög, te meg ostoba, ha ezt tűrüöd.

a gyűrűjét meg nyelje le, bszki.

Össza akarsz vele hazasodni, nem? Na, a hazassag pont errol szol, egymas segiteserol, tamogatasarol a helyzetnek megfeleloen. Vagy te hogy kepzeled el a hazassagot, amikor valamelyikotok elveszti a munkaja, akkor az hazakoltozik a szuleihez, mert epp nem tud beleadni a kasszaba?

A parod gondolom tisztaban van a helyzeteddel, es megis el akarta veled kezdeni a közös eletet. Ha valaki csalodott lehet, akkor az o hiszen konkretan visszautasitottad ot. Addig meg minek emelne komolyabb szintre a kapcsolatot, amig az csak egymashoz jarkalos randizas? Annak semmi ertelme.

kérdező, te mesevilágban élsz.

és most ébredezel...

Hááát, 45 éves vagyok, de ilyen lánykérésről még nem hallottam!

A lánykérés az, hogy feleségül jössz-e hozzám, akarsz-e a párom lenni. És nincs kikötés utána. Tökéletesen megértem a lelkiállapotodat, hogy a legjobb pillanata lehetett volna az életednek, de ezzel így elrontotta. És ha két év múlva megkéri, szerintem már egyáltalán nem azt fogod érezni, mint amit most éreztél volna.

Szerintem a következő lett volna a helyes viselkedés a barátod részéről: Beszélgetni arról, hogy szívesen összeköltözne veled, eltartana, tanulmányaidat ugyanúgy végezhetnéd, mint most. Ha te nem akarod, hogy ő eltartson, akkor arra irányulna az igyekezetem, hogy meggyőzzelek arról, hogy ezzel semmi probléma nincs. Ha sikerül meggyőznöm téged, akkor megkérném a kezedet. Ha nem sikerül meggyőznöm téged, akkor magamban eldönteném, hogy ennyire fontos-e az összeköltözés nekem, vagy jó lesz másfél év múlva is. Ennek függvényében vagy megkérném a kezedet most, vagy nem említeném a dolgot. Esetleg, ha te célozgatsz rá, akkor mondanám, hogy nagyon szeretlek, de úgy lesz minden az igazi, ha már dolgozol, és együtt lakhatunk. Mellékesen megjegyzem, hogy én nem volnék ilyen vonalas, tehát ha nem tudlak meggyőzni arról, hogy lakj nálam és szívesen eltartalak, akkor megkérném a kezedet így. A házasságkötést nem akarnám addig, amíg tanulsz és nem lakunk együtt, de gondolom, ezt te is természetesnek tartod. Viszont egy szép eljegyzést lehetne tartani családi körben, és utána örömmel viselhetnéd - egyelőre még a bal kezed gyűrűsujján - a gyűrűt.

Mit csinálj most?

Első körben, indulatból ne tégy semmi visszavonhatatlant! Várjál, higgadj le. Próbáld magadban végiggondolni, miért nem vállalható neked, hogy eltartson az, akit szeretsz. Miért félsz anyagilag függni attól, akit szeretsz? Próbáld azt is kipuhatolni, miért kritikus kérdés neki az, hogy eljegyzés után együtt lakjatok. Aztán majd alakul a dolog... Szerencsés esetben egymás felé közelednek az álláspontok, rossz esetben meg kiderül, hogy nem értetek egyet alapvető kérdésekben és széjjelmentek.

Ui.: Az a kifejezés, hogy "minden éjszakát velem szeretné tölteni" remélem nem úgy értendő, hogy sose éjszakázhatsz máshol. Munkahelyed is elküldhet tanfolyamra vagy kiküldetésbe több napra, messzire. Családi körülmények is alakulhatnak úgy, hogy néhány éjszakát szüleidnél kéne töltened (baleset, betegség stb.). Remélem ez ellen nem lenne kifogása, mert ha igen, akkor nagyon birtokló személy, akivel óvatos legyél!

Te még egy sima összeköltözésre sem állsz készen, nemhogy házasságra.

Azt mondod, rég elmúltál 20.

Hogyhogy még nincs szakmád, állásod, fix jövedelmed?

Mivel teltek az elmúlt évek?

Valahol szerintem elvesztetted a realitáskontrollodat ebben a tündérmesében. Kiskorodtól semmi másra nem vágysz jobban, minthogy feleség legyél, a popkultúra is ezt plántálta beléd, a romantikus slágerek, filmek, regények...

És most döbbensz rá, hogy a vágyon kívül semmi nincs a kezedben,amivel be tudnál lépni egy felnőtt életközösségbe. Nem tudsz mit hozzáadni, beleadni.

A sorrend az lenne, hogy dolgozol, együtt éltek pár évet, aztán házasság. Lakva ismerszik meg az ember, össze kell csiszolódni, és nagyon óvnálak attól, hogy e kapcsolattól függj.

Ahogy a gyűrűt tegnap visszavonta a csávód, úgy visszavonhatja egy nap a kapcsolatotokra tett ígéretét is, aztán ott állsz egymagadban, a semmi közepén.

Alapvetően ott van ez az egész elb*szva, hogy ez a lánykérés dolog a nők fejében valami disney rajzfilmből vett ábránd. Innentől kezdve ez egy érinthetetlen téma, nem lehet róla leülni beszélgetni, annak úgy kell megtörténnie, hogy a tengerparton letérdel a férfi és könnyes szemekkel megkéri a kezed.

A férfi miért nem mondhatja el az aggályait vagy, hogy mit szeretne?

Amúgy sem azzal zsarolt, hogy ha most nem mész hozzá akkor ennyi volt és kidob, hanem térjetek vissza rá később. Mi ebbe akkora nagy dolog? Szeretné, ha az eljegyzés egyben a közös életetek kezdete is lenne. Jelenleg ez csak úgy oldható meg, ha ő tart el, te ezt nem szeretnéd. Ő ezt megérti, ezért elnapoljátok.

Ezt úgy hívják, hogy kompromisszum. Mindketten engedtetek valamit. Ő megértette, hogy nem akarsz eltartott lenni, te meg értsd meg hogy ő nem úgy akar elegyezni, hogy külön éltek.