Szerelmes vagyok egy nős férfiba. Nekem is van férjem. Éjjel nappal rágondolok, már nem tudom mit csináljak? Kapcsolatban vagyunk néha találkozunk. Szeretném elfelejteni, mit lehet tenni? Egésznap aggodok felhiv-e? Alig tudok enni. Kérek tanácsokat.

válj el

Nálam is egy óriási érzelmi elhanyagoltság és hiányérzet idején lépett be az életembe ez a nagy szerelem. Nálunk nem igazán kérdés, mit akar tőlem: szexet és nem többet. Olyannyira nem, hogy egyszer már eltaszított magától, amikor rájött, hogy beleszerettem. Nem történt köztünk más, mint érzelmi megcsalás. Én már előtte lezártam magamban a házaságomat, ez csak jelzésértékű volt. A válásról egyre többet beszélünk. És úgy érzem, akkor vagyok fair a férjemmel szemben, ha elválok. Megpróbáltunk helyrejönni, de taszított minden közeledése. Szóval a mi esetünkben nekem már egyértelmű, hogy külön kell mennünk. És az is egyértelmű, hogy a nagy szerelmemmel sose leszek együtt, egy kis szórakozás lennék neki, nem több. Most úgy érzem, egyedül akarok maradni. Nem ez volt az életcélom, de egyrészt nem tartom magam alkalmasnak már a monogám kapcsolatra, szerelmes nem leszek egyhamar újra. De már nem olyan riasztó számomra az önállóság. Most úgy érzem, meg fogok könnyebbülni. És a férjem megérdemli, hogy boldog legyen egy hozzávaló nővel. A mi viszonyunk baráti fog maradni. Sose akartam őt becsapni. Nem is igazán hibáztat, tudja hogy nem véletlenül voltam magányos. Nem tájékoztattam róla, amikor belementem az érzelmi megcsalásba, mert nem is éreztem magam házasnak. Később amikor le akart ülni megbeszélni kettőnket, akkor se tagadtam semmit. Megpróbáltunk helyrejönni, most kezdi belátni, hogy már nem megy. Egyre erősebben érzem azt, hogy jobb lesz külön, bár nehéz lesz az élet nagyon, anyagilag is. Tudom, hogy lesz időszak, amikor majd visszasírom őt. Néha most is elbizonytalanodok, mert persze mióta rájött, hogy el fog veszíteni, azóta imád és törődő. De 1,5 év túl hosszú volt, ha elgyengülnék, mindig eszembe jut a ridegsége és tudom, hogy nem érdemes visszafordulni. Az új szerelemtől függetlenül kell dönteni!

Most úgy èrzed,ő èleted èrtelme.Viszont muszáj kicsit lehiggadnod,ès átgondolnod,vajon megèri-e mindent felrúgni,ès vajon az érzèseid kölcsönösek-e?

Igazán megértelek , mivel én is voltam ilyen helyzetben. Szerelmes voltam még most is az vagyok, ha rágondolok életem szerelmére. Sajnos az élet úgy hozta hogy különváltak útjaink, most párkapcsolatban élek de szenvedek a hiányától , ha csak rágondolok érzem hogy nem bírom ki nélküle, pedig kell bírnom és el kell fogadnom hogy vége. Az érzelmeket ami mély nyomot hagyott ,nem lehet csak úgy kitörölni vagy elfelejteni. Bárki is mondja hogy túl kell lépni rajta ,de nem lehet.