Nem vagyok még túl rajta? Mi baj van velem?

Igen, nem vagy túl rajta. Én is átéltem ezt, sorra tetszettek meg férfiak, ki ezért, ki azért, flörtölgettem neten, élőben, mindenhogy és amikor egyszer valamelyikük azzal vádolt, hogy tulajdonképpen hülyítem őt, meg több pasival akarok egyszerre lenni, akkor hevesen tiltakoztam, mert sosem voltam ilyen és nem értettem magamat sem...Akkor jöttem rá, amikor újra megkeresett Ő és adtunk magunknak még egy esélyt, hogy jól érezték a többiek, egyikük se kellett nekem igazán. Mert mióta Ő újra van, elmúlt a lázas flörtölési vágy.

Sajnálom, hogy csak menekültem másokhoz, nagyon nem szép dolog, mindenáron ki akartam verni Őt a fejemből.

Valójában nem akartam több férfit egyszerre, csak egyikhez se tudtam kötődni. Hát ezért.

Ne görcsölj ezen.:)

Olyan mint egy nyílt seb, idővel összeforr. Idő kell és semmi más. És szerintem nem is kell ehhez majd túl sok idő. Ezt abból gondolom, hogy nyitott vagy az érzésre. Amikor nagyon friss a seb, az ember nem akar szerelmes lenni, minden porcikája elkezd tiltakozni, fél újra sebezhetővé válni. Amikor a vágy megszületik a szerelemre, akkor már az a gyógyulás jele. Én pl. közel egy évig azt éreztem, hogy nem érdekel már senki. Minden férfi szürke és unalmas volt, beleértve a tönkrement kapcsolatomat is. A hátam közepére se kívántam senkit, nemhogy szerelmet. Aztán úgy gondoltam, itt az ideje elolvasnom az Anna Kareninát. Fogalmam se volt, miről szól, unalmas orosz depis klasszikusnak gondoltam, csak azért szántam rá magam, mert úgy éreztem, hozzátartozik az általános műveltséghez. Szóval elkezdtem olvasni és megdöbbentett a regény elevensége. Semmiképp nem a Három nővér paródia nihilje sütött át rajta, hanem egy pezsgő, színes, szenvedélyes világ, amiben az emberek ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, mint a ma embere, csak épp más köntösben. Anna és Vronszkij megismerkedése és a tiltott szerelem először azt az érzést hozta ki belőlem, hogy hogy a pi...csába lehet egy pasiba ennyire belebolondulni, amikor annyira p..öcs az összes. De ahogy tovább olvastam, eszembe jutott, milyen volt, amikor én is szerelmes voltam és őrültségekre is képes voltam, hogy milyen mélyen forgatta fel az életem...Emlékezni kezdtem. És titokban vágyni rá. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy 2 hónap múlva beleszerettem valakibe. Nem kicsit. Nagyon-nagyon veszélyesen.