Miért csinálja ezt velem? :|

Ha nem foglalkozol vele az nem feladás, hanem felelős döntés hozása, következménye pedig nem pofáraesés, hanem az önuralmad megacélozása lesz.

Mész a farok után, nincs ebben semmi természetellenes, én is eljátszottam ezt egyszer egy ugyanilyen párkapcsolatban szédelgő nővel. Fiatal voltam és hülye, pofára is estem.

Ha feltetted itt a kérdést, nyilván érdekel a tapasztaltabbak véleménye.

Mivel voltam a tiédhez hasonló szituációban, aminek rossz vége lett, ezért biztosra tudom mondani, hogy egy ilyen nővel rá fogsz fázni.

Azt meg ne hidd, hogy más nem fog érdekelni. Én is azt hittem, aztán utána jöttek csak a nagy szerelmek. :)

Meg mit "legalább nem én mondom ki"? Nem jártok, még csak nem is randevúztok ember. Itt még semmilyen kötelezettséged nincs a nő iránt.

Én szakítottam már párszor és valóban mindig az lesz a szemét (egy ideillőbb, de csúnya szót sajnos nem engedett a szűrő, úgyhogy képzeld oda), aki szakít, de nálad most nem erről beszélünk.

Legyen tartásod és add ki az útját. A későbbi szerelmi életed meg fogja hálálni becsületes nők formájában, ahelyett, hogy egy szédelgővel pazarlod az idődet.

Teljesen hasonló cipőben jártam én is, csak ott én voltam a lány.

Jött egy kolléga, akivel első pillanattól éreztünk egymás iránt valamit, és nekem - akkor még - egy 13 éve tartó párkapcsolatom volt, megspékelve két gyerekkel.

Az első időkben rengeteget lógtunk együtt, de nem közeledtünk egymáshoz, ugyanúgy, mint ahogy nálatok van, kérdező. Nagyjából úgy voltam én is, hogy van kapcsolatom, úgysem lesz köztünk semmi, nem tudnék két vasat tartani a tűzbe, és mégis, a gyerekeim apját nem lehet csak úgy elhagyni... Közben már évek óta teljesen rossz volt a kapcsolatunk egyébként, de soha nem csaltam meg.

A kollégám szintén nem közeledett egy határon túl, hiszen "volt barátom".

Ez ment így egy darabig, de sokat messengereztünk, hatalmasakat nevettünk együtt (addigra már azt is elfelejtettem, hogy tudok nevetni), és ha szünet volt, és nem dolgoztunk, egyre jobban hiányzott.

Pár hónapig bírtam. Otthon sem javult a helyzet, és egyre biztosabban tudtam, mit akarok. Végül szakítottam a gyerekeim apjával.

Egy hónap múlva már egy pár voltunk, és együtt vagyunk azóta is (már másfél éve). Nem bántam meg.

Nem voltam tisztességtelen, nem csaltam meg senkit, és változtattam a boldogtalan, üres életemen. Most szerelmes vagyok, és boldog. És tojok a finnyogókra, akik szerint a sz@r kapcsolatomban kellett volna megöregednem.

Amit utólag máshogy csinálnék az az, hogy már sokkal hamarabb szakítottam volna az exemmel.

Szóval ez kétesélyes dolog, kérdező. Persze, ha minden rendben van köztük, a lány párjával, akkor nem sok esélyed van. De ha ennyire sokat törődik veled, akkor erre (bárhogy is erősködik a lány, hogy de így van, ők boldogok) nem vennék mérget a helyedben.