Miért történik így? Miért nem találom azt aki valóban hozzám való?

Létezhet, hogy soha nem találod meg a párod.

Nem tudom, hogy milyen szempontokat veszel figyelembe, de az általad leírd dolog általában azért van, mert idővel jobban megismerjük a másikat és lehet, hogy rájövünk, hogy mégse az akinek hittük.

Nem találtam meg, bár volt idő amikor azt hittem igen, de mindig csalódnom kellett.

Ha a kompromisszumok elfogadhatoak, akkor van a revbe eres.

Nem tudjuk biztosan, van ez az optimizmus nevu dolog, ennek a felhasznalasaval veljuk ugy hogy megvan az igazi.

"Átvitt értelemben: Elért cél. Hosszas küzdelem vagy erőfeszítés után elért helyzet vagy állapot, amely pihenésre adhat okot."

Nos révbe értél, azaz pihentél egyet, mielőtt tovább indulnál. Pontosan azt kaptad amit most is írtál, hogy szeretnél. Elvoltál valaki mellett, most indulsz a másik valaki mellé, aki mellett ideig-óráig el lehetsz.

Én se találtam meg és már nem is fogom.

Az első óriási szerelmem nem csak szexuálisan vonzott őrületesen, hanem a személyisége, a humorérzéke is nagyon tetszett. Hihetetlen kisugárzása volt. Ugyanakkor volt egy hirtelen természete, ami ijesztő volt. Képes volt dühében akkorát rúgni egy hordóba, hogy be kellett gipszelni utána a lábfejét. Ami miatt sosem engedtem őt magamhoz közel (tehát nem jártunk), az az volt, hogy volt egy nagy szerelmi csalódása,a mi után nem volt önmaga többé és ismertem a lányt és olyan szép volt, hogy tudtam, én max. szamár lennék a ló helyett. De a legnagyobb ok az volt, hogy nem szerette a kutyákat. Ezzel le is zártam.

Mivel ezután 10 évig nem tudtam szerelmes lenni, beletörődtem, hogy vagy leélem egyedül az életem, vagy összejövök valakivel, aki legalább szeret engem valamennyire. Na ebből lett egy érdekkapcsolat, ahol se ő nem volt szerelmes belém, se én belé, de legalább volt fűtés, villany és víz és jutott kajára. Ami nem volt hátrány, mivel kihalt mellőlem néhány év alatt a családom. Azzal vígasztaltam magam, hogy de legalább jó ember a társam. Igaz, szex szinte nulla volt, de mindegy. Aztán amikor apám elköltözött, és kettesben maradtunk, megmutatkozott az igazi természete. Egyre többször tört-zúzott, hol a mobilomat vágta földhöz, hol az ablaküveget verte le, hol engem rázott meg, hol a visszapillantót ütötte le vezetés közben. Kétszer szakítottam vele, mert fél év egyedüllét után rájöttem, hogy vagy visszafogadom, vagy nem tudom fenntartani a házat. És mivel kutyáim voltak, az nem volt opció, hogy hipp-hopp eladom és beköltözök egy lyukba. Amikor újra jött egy tombolós időszaka, akkor már szerelmes voltam valakibe, ezért könnyebben kiléptem végleg.

Akibe beleszerettem, az lett a férjem. Nála éreztem azt az első randin, hogy hazaértem. Nagy kár, hogy ő nem érezte ugyanezt. Nem sokat voltam mellette boldog. Olyan szerelmesen viselkedett, hogy képtelen voltam kilépni az egészből, de verbálisan sosem vallott igazán szerelmet és teljesen tönkre tette az önbizalmamat. Egy percig se éreztem nőnek magamat mellette. Mindig azt éreztem, hogy szégyell. Ettől függetlenül nagyon kívántuk egymást szexuálisan és én fülig szerelmes is voltam. Annyira, hogy amikor egy mélypontunkon képbe került egy sokkal jobb pasi, viszonylag könnyen ellenálltam a csábításnak. Mondjuk ott azért sok minden eldőlt, amikor az illető közölte, hogy titkos álma, hogy szex közben levizelje a nő. Ezután már nem olyan nagy kedvvel ismerkedtem vele, majd egyszer még megkérdeztem, találkozna-e velem, amire igent mondott, csak a megjelölt dátum nem volt jó neki, én erre már nem válaszoltam. Utána pár hónapra rá a párommal is szakítani akartam, de nem engedte. Fél év alatt visszahízelegte magát és visszatornázta a kapcsolatunkat elviselhetőre. De ekkor még szerettem.

Feleségül mentem hozzá, gyerekünk is lett.

Szerelmet csak akkor vallott nekem először, amikor már a válás került szóba és beleszerettem másba. Az állatokért nem rajong különösebben, de évekig meg tudott etetni.

Még nem váltunk el.

Akibe beleszerettem, álmaim pasija lenne. Mintha összegyúrták volna az életem összes ideáljából. Ő az, akinél jobban soha senki nem tetszett nekem. Lehet, hogy van nála szépfiúbb, de egyszer, amikor ragyogó szemekkel rám nézett, azt éreztem, hogy én ennél gyönyörűbb férfit még nem láttam. De nem a külső érdekel elsősorban, mert újra képbe került az a srác is a kis fétisével, és hiába álompasi, hideglelésem van tőle. Ennek a férfinek mindene helyén van. Önbizalma, kisugárzása, intelligenciája. És még a kutyákat is imádja. Természetesen nős, ahogy az én koromban már minden normális pasi (a fétises nem nős, még barátnője sincs). Szóval ha előbb ismerem meg, lehetett volna olyan párom, akiről mindig is álmodtam, akiben minden ott van, amire vágytam, legfőképp az állatok szeretete. Ha én lennék a felesége, a tenyerén hordana. Imádna. A kutyáimat is imádná. Csak egy aprócska probléma volna: orrba-szájba csalna. Ahogy most a feleségét. Ahogy velem is megtette volna simán. De semmi para, mert csak szexet akar. A szíve az asszonyé.

Volt még egy férfi, vele majdnem tényleg lett kölcsönös szerelem is és minden és olyan mély lelki szerelmet éreztem iránta, ami mindig hiányzott ezekből a nagy érzelmekből. Azt éreztem, hogy jó lenne mellette megöregedni. Hogy tudnám szeretni az összes hibájával együtt. Az eddigi szerelmeim és köztem mindig állt egy fal. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Megfagytam mellettük. Ő volt az egyetlen, aki mellett azt éreztem, hogy melegem van. De nem akart szerelmes lenni.

Úgyhogy most már tudom, hogy nem fogom megtalálni. Most már adnám magam szexkapcsolatra is, elég ha csak én szeretek, engem sose szerettek viszonzottan.

Többet már nem várok. De nem kérek privátot, mert ha szexkapcsolatot akarnék, tudom, kivel akarnám.

40N

Mert ez a révbeérés egy nemlétező dolog.

Állítólag voltak korok, kultúrák, társadalmi rétegek, ahol és amikor az emberek max. 35 éves korukig éltek. Ott keletkezhettek ezek a kifejezések. Mert hiszen meghaltak, mielőtt kiderülhetett volna, hogy mégsem illenek annyira össze.:)