Temessem el, vagy van értelme reménykedni?

Első szerelem volt nekem.

Két hónapig tartott, aztán visszaköltözözött Franicaországba.

Nem akart visszajönni meglátogatni (mert nagyon rossz emlékei vannak itt) .

Amit olyan szempontból megértek, hogy nem volt időnk arra, hogy olyan szinten megerősödjön a szerelmünk két hónap alatt, hogy teljesen elfeledje azt a sok kudarcot, ami itt érte. Érzelmileg egyfajta "visszalépést" jelenteni neki visszajönni. (Hosszú, komoly párkapcsolat tönkrement neki itt, munkahelyi kudracok..)

Sokáig nem mondta meg egyenesen, hogy nem akar meglátogatni.

Minden nap rengeteget beszéltünk interneten, de a találkozót valahogy nem igazán igyekezett összehozni.

Én vagyok a nő, szóval én meg úgy voltam vele, hogy én meg nem fogok utánamenni. Annyi rosszat láttam már kisülni olyanból, amikor a lány teper jobban.

Azóta beszéltünk.. mondta, hogy ő is sokat gondol rám és hogy nagyon szeretne látni de nem akar visszajönni Magyarországra, ez az egy amit nem tud megtenni.

Én nem beszélek vele, mert az agyam tudja, hogy a részéről ez nem szerelem és én többet érzek sokkal.

1 év múlva viszont én is valószínúleg külföldön fogok dolgozni. Abban reménykedek, hogy akkor tudunk találkozni.

Egyszerűen csak még egyszer akarom látni az életben..

Annyira nehéz elfogadni, hogy soha többé nem láthatom.

Ugyanakkor felemészt, hogy ő ezt nem így érzi.

Ahogy ír, abból azt látom, hogy vannak gyengéd érzelmek irányomban, de nem erősek.

Ha neki se és nekem se lesz párkapcsolatom egy év múlva, akkor felkeressem szerintetek? Üljünk le egy kávéra..