Ez szerelem volt vagy csak fellángolás?

A munkahelyemen megismerkedtem egy ferfival. Tudtam, hogy felesege van, ezert az elejen eszembe sem jutott volna maskepp nezni ra. De o folyamatosan kedveskedett, kereste a tarsasagom egyre kozelebb kerultunk egymashoz. Megkedveltem.

Sajnos én egy nagyon elcseszett ember vagyok. Nem volt meg parkapcsolatom, mert tudtam, hogy nem lennek ra kepes. Attol ereztem magam jol, ha a ferfi szenved. Szenved a ferfiassaga. Ez azért volt mert kb 7 eves korom ota mindig megtalalnak azok a ferfiak akik kevesbe tudjak kontrolalni a szexualis vagyaikat. Ezert kb ugyanazt jatszom el veluk, mint a kb 50 ferfi eddig velem.

Szuz vagyok meg, sosem tortent meg az aktus. De emiatt kialakult bennem, hogy minden ferfi csak azt akarja. Pl Én utalom, ha megneznek. Undort erzek olyankor.

Azt gondoltam, hogy ez a ferfi is csak erre jatszik. Mikor bevallota nekem, hogy tetszek neki és nagyon kedvel. Beindult bennem az oszton, az az oszton, hogy bantsam. Egy ideig meg is tettem. Aztán mintha kb pofan vagtak volna, rajottem, hogy barmennyire is huzom az agyat, o nem akarja a testem. Vagyis neki nem ez volt a fontos.

Akkor ott megvaltozott bennem valami és már nem akartam bantani (eletemben eloszor) inkabb megtudni azt, hogy mit tud meg kihozni belolem. Ezert belementem egy kicsiny szeretoi viszonyba.

A ferfi vegig a tenyeren hordozott. Amikor bevillant nalam a lelkiismeretem és azt mondtam neki, hogy ennyi volt, ez nem helyes, akkor sirt is.

Onzo voltam, mert azt akartam, hogy o vessen veget neki, mert én nem tudtam volna, annyira kivancsi voltam, hogy milyen vagyok én.

Naponta emlekeztettem a felesegere és a tobbire. De nem tett semmit. Nem volt buntudata.

Minden nap kedveskedett nekem valamivel. Pl mikor ettem, hozott nekem hozza paradicsomot, mert tudta, hogy nagyon szeretem.

Kb minden nap kaptam tőle kis uzeneteket (kezzel irottakat).

Minden nap felhivott telefonon.

Elneselte nekem az eletet és én mindent tudok rola.

Nem erdekelte, hogy meglat e valaki minket egyutt, volt, hogy az utcan adott puszit.

Kavet hozott nekem. Ha rossz kedvem volt, neki is az lett.

Feltekeny is volt. Úgy viselkedett velem, mintha a baratnoje lennek.

Sosem fekudtunk le egymassal. Mert nem lett volna ertelme. Nem eroltette sosem. De petting volt. Amit csak o elvezett, mert nekem nem ment. Amitol kevesebbenk erezte magat, mert szerette volna nagyon, hogy nekem legyen jó. Volt, hogy inkabb elvette a kezem, vagy eltolt magatol, mert ha nekem nem jó, akkor neki se legyen.

És sorolhatnam meg...

Nem vagyok szerelmes, de ha visszagondolok rank minden egyes alkalommal elmosolyodom. Nincs bennem harag azért mert a felesegevel és a csaladjaval maradt, sosem akartam, hogy elhagyja oket.

Már nem beszelunk, mert lebukott.

Szerintetek, ez tényleg szerelem volt az o reszerol?

Valamint, “Az dobja ram az elso kovet, aki meg sosem vetkezett”