Honnan tudjam hazudik-e?

Lassan 1 éve vagyunk együtt a barátommal. Volt egy kb 2 éves kapcsolata, együtt éltek a lánnyal, a barátom részéről nagyon romantikusan viszonyulás volt, vele tervezte a jövőt, de a csaj dobta, mondván többé nem szerelmes, megfojtja őt a barátom a túl sok szerelmével. Összetört, kb az öngyilkosságra gondolt, 1 évig még próbálta életben tartani a kapcsolatot, mindaddig ameddig meg nem ismert engem.

Tudtam, mennyire összetört, ezért nem terveztem semmit, de sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon passzolunk. Amint elkezdett érzelmeket táplálni irántam, a csaj visszaszerzését hanyagolta, mi pedig összejöttünk. Az elején megigertem neki, hogy össze fogom rakni, mellettem össze fogja szedni magát, és meglátja, hogy boldog lesz. Az első 4 hónapban nagyon nehezen ment neki a nyitás, de tudtam, hogy megéri, idővel elkezdett kötődni, kezdte visszanyerni a törés előtti állapotát, azt mondta, sokkal jobb vagyok, mint a volt barátnője, elkezdett becézni. Éreztem, hogy részéről kicsit menekülés voltam, de azt is, hogy kezd egyre jobban érezni. Majd egyszer csak ráirt az exére, de véleménye szerint nem a hiány miatt, hanem érdekelte, hogy felvették e egyetemre. Akkor én is összetörtem, pedig várható volt, hogy még nem tette túl magát teljesen rajta. Volt egy kis szünet, de felkeresett, hogy úgy érzi, most már végleg lezárta (letörölte, az összes cuccot, ami még tőle volt kidobott) majd akkor kezdett elmélyülni a kapcsolatunk, amikor engem ért a sok külvilágtól kapott rossz, rengeteg szenvedést kellett átélnem, és ő mindvégig ott volt, segitett, támogatott. Azt mondta, még senkit sem szeretett jobban, mint engem. Megismerkedtem a szüleivel. Nagyon féltett, nagyon félt attól, hogy megbánt, hogy elveszit, és szinte bármit megtett azért, hogy vele maradjak. Azt mondta, már jól van, hogy velem a legboldogabb. Persze én folyamatosan piszkáltam, hogy még gondol-e az exére, de nem is akart róla beszélni, magától soha nem hozta fel, amikor én hisztiztem, akkor azt mondta, hogy már eszébe sem jut.

Elkezdtük tervezni a közös jövőt, hogy majd együtt festjük ki a lakást, ő élete végéig velem akar maradni. Kételkedtem, de ő mindig besértődött, amikor nem hittem el, hogy ő tényleg boldog velem, és már nem fáj neki semmi.

Azonban valami még mindig idegesitett valami, nem hittem el, hogy ez az idill valós, úgyhogy provokáltam tovább, hogy az exével biztosan sokkal romantikusabb volt, szerelmesebb volt, mire összevesztünk, és kibökte, hogy még nem felejtette el azt a fájdalmat, amit okozott, ezért idő kell hogy feltöltődjenek az érzelmei és teljes egészében tudjon szeretni, de nem gondol a csajra, csupán meg akar gyógyulni. Itt kiakadtam, hiszen azt mondta, már boldog és nem fáj neki semmi. Illetve arról is szó volt, hogy mennyire hazug embernek érzi magát, mert megigerte az exének, hogy soha nem fogja elhagyni, és mégis elhagyta, de ez csupán elvi kérdés, nem kötődik az exe személyéhez. Szerintem igenis, és hiába tagadja... eddig is mindent tagadott, majd a végén kiderült, hogy nekem van igazam mindig. Mindenki, amikor szerelmes volt tett igereteket, és azt hitte ez örök szerelem, de jött a szétválás, és megtanultunk újra egyedül élni, majd másba szerelmesek lenni. Engem nem zavar, kinek mit igertem anno. Őt pedig igen, és még szar embernek is érzi magát. Akkor hogy lehet hogy nem kötődik a csajhoz?

25/L