Járt már valaki így (szakítás után)?

3 evig tartott. Mindent megprobaltam, hogy mukodjon, de a masik félnek ,,tedd ki hadd huljon" hozzaallasa volt. Elkenyelmesedett, a vegen nagyon sok veszekedes volt. Nagyon sokszor figyelmeztettem, hogy ez igy nem lesz jo, nem fogom sokaig birni. Kicsit belebetegedtem a vegere az egeszbe...

Szakitottunk , s durvan egy honapra ra -mit ad Isten, elkovettem, amit sosem akartam/ hittem volna- elkezdtunk osszejarni. Volt egy kisse iszakosabb estem. Osszefutottunk es olyat szexeltunk, mint meg soha senkivel azelott (egymassal se). Azota is tart a dolog, osszejarunk (te jo eg).

Amit nem ertek, hogy most szakitas utan 180 fokos fordulatot vett... Lefogyott, elkezdett edzeni, abbamaradt a szamitogepes fuggosege, ami miatt sokszor elhanyagolt. Sokkal rendesebb, kedvesebb velem. Azelott soha nem dicsert meg csak ugy, most vegre bokokat is hallok. Õ sem tagadja, hogy azota az este ota sokkal konnyebben mond nekem szepeket.

A lenyeg; minden, amire vagytam, amit akartam, most teljesul varazsutesre... Sokszor mondtam mar neki, hogy nem ertem, mi tortent, miert csak most kapott eszhez, az ezeregy figyelmeztetesem ellenere... Nem szeretne, ha foglalkoznek ezzel, azt allitja o sem erti teljesen, egyszeruen csak most ebredt ra tenylegesen, hogy milyen nelkulem...

Tudom, altalaban nehany honapig tart az ilyen, de oszinten megmondom, ez most tartos valtozasnak tunik a reszerol.

Felreertes ne essek, nem szeretnek rogton ujra visszamenni hozza (bar osszajarnom se kene vele, de most a szex is fenomenalis), de ha sokaig nem valtozik a dolog, akkor atgondolom...

Most nagyon erezteti velem, hogy szeret...

Kerdesem; valaki jart-e mar hasonlo cipoben? Mi lett a vege?

Felnottek vagyunk, nem tinik.

Koszi!