Mi lenne a helyes döntés?

Szerintem mindenképp mondd el, vagy legalább hozd őt egyértelmű helyzetbe (megcsókolod egy jó kettesbenes program közepedte)!

Én is voltam hasonló helyzetben. Tudtam, hogy nem hagyhatom annyiban, mert aki nem tesz semmit, az nem érdemel semmit, azaz ha nem próbálkozom, akkor sosem lesz semmim. Ha nem nála, akkor majd másnál így is-úgy is kell olyat tennem, ami kívül van a komfortzónámon, a kapcsolat nem kopogtat csak úgy be.

Nincs veszítenivaló. Viszont mindenképp nyersz. Vagy őt nyered meg, vagy pedig a lehetőséget a továbblépésre 🙂

Nekem utóbbi jutott, és nagyon örültem neki 🙂

Fél évre rá találtam új szerelmet is, már viszonzottat 🙂

26f

Szia,

én is pont ilyen helyzetben vagyok én 42f ő 28n. Részben kollégák vagyunk, régóta (4 éve) ismerjük egymást, de én már többet érzek a barátságnál, bele vagyok szédülve. A baj az, hogy nem tudom eldönteni, hogy Ő mit érez irántam és ezért nekem is oda kell állnom elé kerek perec elmondani, hogy mit érzek iránta. Lehet, hogy megbántódik és elveszítem a barátságát is, de néha az az érzésem, hogy Ő is hasonlóan érez irántam, de erről még nem beszéltünk. Azt gondolom, hogy le kell ülni és őszintén el kell mondani. Én is nagyon félek az elutasítástól, de muszáj megpróbálni...