Ha szeretem őt, miért hagytam el?

Tisztában vagyok vele, hogy erre nekem kellene tudnom a választ, de sajnos fogalmam sincs...

Úgy éreztem, sosem hagyott nekem teret, nem lehettem soha egyedül, nem csinálhattam a dolgaimat nyugodtan, féltékeny volt mindenkire... És még meg is tetszett nekem valaki.

De szeretem őt. :( Úgy érzem, mintha folyton menekülni akarnék az érzelmek és az intimitás elől, ugyanakkor meg gyakran hiányzik a szeretet, jól esne megosztani valakivel az életemet.

Miért lehet az, hogy ha szeretetet kapok, akkor eltaszitom, ha meg nem kapok, vágyom rá?

Mert sokszor én éreztem csak ezt túlzásnak, ő csak törődött velem és szeretett...

Írnék neki szívesen, de fáj neki, ha beszélünk, mert tudja, hogy én nem tudok annyira bensőséges viszonyt kialakítani, amire ő vágyna.

Mit tegyek?

Hiányzik és vágyom rá, de azt sem akarom, hogy megint frusztrált legyek.