Szerintetek gáz, ha a barátnőm még együtt lakik a volt pasijával, mert a srácnak nincs hova költöznie? De elvileg nincs köztük semmi.

Nálunk is ez van. Az albérlet kettőnk nevén van - én talán még haza tudnék menni anyámhoz, a pasi sehova nem tudna menni. Családja sokszáz km-re, munkahelyét is bunká, ha menne, egyedül egyikőnk se tud albit fenntartani ilyen árak mellett.

Persze, szobát lehetne, de ha már úgyis idegenekkel lakik az ember... mi ismerjük egymás rigolyáit, és nem váltunk el haragban, egyszerűen kihűlt a dolog. Barátokként, miért ne?

Persze, nyilván, ha valamelyikőnknek komoly kapcsolata lesz, vagy még inkább mindkettőnknek, akkor változik majd. Mert akkor új párral mindenki tud költözni, ahová szeretne.

Gyakorlatilag sincs köztük semmi. Se egy lepedő, se egy bugyi...

Hajrá Lúzer SC!

Nem gáz, ha el tudod viselni hogy néha ha megkívánják egymást akkor a srác jól megrakja a csajodat.

Nekem eddig 10-ből 10-szer digással végződött ha az ex lakására felmentem. Gondolod hogy nem nyúlnak emáshoz amikor este a hormonok tombolnak?

Én fél évig együtt laktam a volt élettársammal, amikor már másik párom volt, mert valóban nem volt hova mennie. 4 évig éltünk együtt és senki kedvéért nem tettem volna utcára, mint valami kivert kutyát. A szülei iszonyatos emberek voltak, nem volt otthon fűtés, se villany, a víz elzárva...Ő jóval törekvőbb ember volt, de ilyen családtagok mellett nem tudott kitörni. Amikor hozzám költözött, szárnyakat kapott, megszerezte az érettségit, szerzett egy szakmát. De már a kezdet sem volt túl jó, sose tudtam biztosan, hogy miért költözött hozzám, azért mert szeret vagy mert itthon annyira rossz. Nagyon kedves fiú volt, és úgy tűnt, imád engem. Én nem voltam szerelmes belé, de úgy gondoltam, hogy egy olyan csúnya lánynak, mint én, úgyse lesz viszonzott szerelemben része soha, ez a fiú olyan kedves, miért éljek egyedül örökre...

Így indultunk. Közben meghalt anyukám, apám elköltözött, ekkor nagyon jó döntésnek tűnt, hogy nem maradtam egyedül, mert nem tudtam volna megélni a közalkalmazotti fizetésemből és még házat is fenntartani. Olyan igazi kölcsönös érdekkapcsolattá váltunk, soha nem volt jó a szex, nem is feküdtem le vele túl sokszor. Aztán amikor apám elcuccolt a barátnőjéhez, a párom bedurvult és néhány vitánál megmutatta, milyen tud lenni akkor, ha már nincs senki körülöttem, aki megvédhetne. Többször voltam életveszélyben mellette. Egy ilyen eset után szakítottunk. Fél évig rettegtem egyedül attól, hogy meg fogok fagyni a házunkban, mert egyedül tartottam fenn a házat és kénytelen voltam újra összeköltözni vele érdekből. Utána még 1,5 évig lakott nálam. 1 év után lettem szerelmes viszonzottan. Ekkor épp az élettársam összebalhézott a munkahelyén többmindenkivel és kilépett. Január volt és ott volt a nyakamon a fűtésszezon, plusz egy munkanélküli pasi. Na ekkoriban döntöttem úgy, hogy köszönöm szépen, ha már az élet mégis szán nekem ennél többet, akkor el is fogadom. És belementem az új kapcsolatba. De ez volt februárban, ez a nyomorult munkanélkül, az otthonában se fűtés, se világítás...Így azt mondtam neki, nyárig kap időt, hogy munkát találjon és elköltözzön akár albérletbe, akár az anyjáékhoz. Lett állása, de költözni még júniusban sem akart. Pedig akkor már rég együtt voltam az új párommal, de nem zavartatta magát, alig bírtam kirakni otthonról.

Teljesen felesleges volt azon aggódni, hogy abban a fél évben mi van köztünk, mivel akkor már legalább 2,5 éve nem feküdtünk le egymással.

Lehet, hogy ha lett volna köztünk valaha szerelem, akkor lett volna miért aggódni, de nem hiszem.

Én ilyen vagyok, ha az új párom erőltette volna, hogy tegyem utcára, küldjem haza a fűtetlen lakásba úgy, hogy még munkája sincsen, hát az új párommal szakítottam volna. Nyilván balekság lett volna ezt az állapotot még évekig fenntartani, de télen ezt nem tudtam és nem akartam megtenni vele.

Aztán sikerült kirakni nagy nehezen és már 10 éve együtt vagyunk az új párommal, feleségül vett, kislányunk született és nincs Happy and, mert nemrég eljutottunk a válás gondolatáig. Megbeszéltük, ki mit várna a másiktól válásnál anyagiakban és nem, nem akarjuk egymást tönkretenni. Én nem akarom tőle a kocsi felét, nem akarom hétvégi apukává tenni, ő nem követeli a házon végzett átalakítások értékét, hanem még azon gondolkozik, hogy a kocsi feléből hogy oldhatnám meg a fűtésproblémánkat...Maradtunk emberek, mint akkor, amikor 10 évvel ezelőtt egymásra találtunk.

Ismerek olyat is, aki nem válásnál, hanem szimpla költözésnél milliókat követelt az anyósától, mert megcsinálta a lépcsőkorlátot plusz a konyhabútort és ezzel milliókkal emelte a ház értékét és emellé még a feleség is odaállt a saját szüleivel szemben. Nos, nekik válásnál is hasonló volt a mentalitásuk egymással szemben.

Ja, épp a minap olvastam FB megosztásban:

Házastársat válásnál, testvért öröklésnél ismersz meg igazán.