Hogyan kerülhetnék ki ebből a pechszériából? Már nem tudom, sírjak vagy nevessek?

30-on felüli nő vagyok és szerelemben soha nem volt szerencsém, ez tény.

Leírok néhány esetet:

1, a nagy szerelem, akinek én csak viszonyra kellettem, (szóval, csak nekem nagy szerelem), évek óta fáj...ez az igazi szerelem felé; őszinte, tiszta, minden érdektől mentes, amikor csak ő kellett volna...

2, én voltam neki a "nagy szerelem", kedves és aranyos volt, de nem éreztem iránta; csak barátságot, megmondtam neki, nem akartam átverni...megszakadt a baráti kapcsolat, mert neki így könnyebb volt, megértettem

3, kezdett érdekelni, én is őt, de neki csak szex kellett volna, nekem ez nem ment, én komoly kapcsolatot szerettem volna - legalább próbáljuk meg...nem egyből a közepére...az volt az utolsó csepp, amikor elővette a nemi szervét, hogy "segítsek rajta", mivel nem; ezért megsértődött, oké...

4, egy kapcsolat, ahol elvoltunk, szerelemről szó sem volt, de úgy voltam vele, hátha "megjön", jó ember ő, csak vannak rigolyái, és a mindenbe bele szóló anyja (hiába élt külön), amikor odaköltöztem ezek a rigolyák jobban előtérbe kerültek, már nem bírtam napi szinten és amikor szerette volna, hogy az anyja is jöjjön velünk nyaralni, úgy gondoltam; ebből elég lesz

5, nagyon tetszett, én is neki, aztán kiderült; nős

6, kolléga; aki igazán férfias, nagyon bejön, de nős

7, gondoltam végre szerencsém lesz; kedves, határozott, van humora, jól néz ki....néhány randi után elmentem hozzá; este ott feküdtem mellette egy hálóingben; ő hozzám sem ért, tévézett majd elaludt, később elmondta, hogy neki gondjai vannak ezen a téren ( ami oké, de mi a fenéért hívott el magához...)

Már kezdek lemondani egy normális kapcsolatról, mert már elegem van...van még hozzám hasonló "pechszériás"?