Létezhet olyan, hogy képtelen vagyok egy párkapcsolatra?

22 éves lány vagyok. Még egy randiig sem jutottam el, mert mindenkinek nemet mondok, egyszerűen nem érzem azt hogy az illetővel el tudnék képzelni többet is, szórakozgatni pedig senkivel se szeretnék, vagy hitegetni az illetőt. Nincsenek nagy elvárásaim, sőt konkrétan nincsenek is - jó, csak annyi, hogy szeressen táncolni és legyen humorérzéke. :) Nekem annyi nem elég, hogy jól elbeszélgetek az illetővel, igazság szerint a többséggel elég jól szót tudok érteni ugyanis sok minden érdekel, meg úgymond tudok alkalmazkodni a másikhoz. Gondolkozok azon hogy biztos van baj bennem, mondjuk egy makacs lelket eléggé nehéz levenni a lábáról, de csak nem lehetetlen.. A fizikai vonzalom mellett engem maga az illető is nagyon érdekel, fontosnak tartom hogy legyen egyénisége, tudjon inspirálni, pl. szeretek utazni, tervezek sok helyre eljutni, és jó ha a másik is így áll hozzá. :) Lehet lejjebb kellene vinnem az ingerküszöbömet, és nem hallgatni mindig a megérzéseimre, benyomásaimra, de egyszerűen képtelen lennék önmagam ellen cselekedni úgy, ha kételyekkel vagyok tele meg nulla érzelemmel. Illetőleg nem azért akarok kapcsolatot, hogy a másik elárasszon szeretettel, vigyen ide-oda meg ilyenek, hanem tényleg csak legyen meg az a közös hang, érezzük jól egymást, legyek én neki A lány ne csak EGY lány és vica versa, szóval legyen amolyan szimbiózis. :D

Vagy csak szimplán szerencsétlen vagyok ilyen téren, és várjak, egyszer majd csak betoppan az életembe, vagy nekem jön meg az eszem egyszer végre? :D