Voltatok már annyira szerelmesek, hogy úgy éreztétek teljesen függtök a párotoktól?

Sajnos igen. De ez nem normalis.

Szerencsere nem.

Fiatalabb koromban igen, de már másképp gondolkodom és másképp viselkedek. A teljes érzelmi függésben az a rossz, hogy az ember elfelejti saját magát és szinte a párja életét éli.

Egyszer tiniként. Emiatt is lett vége. Én "elvesztettem" önmagam, az identitásomat, neki pedig nem maradt tere. Csak rosszul sülhet el.

Sajnos igen, válás lett a vége. Fura módon, az én részemről, mert neki természetes volt, hogy róla szól minden, és megsértődött, ha nem így volt. Az első pár boldog év után még több boldogtalan volt, de ugye a gyerek miatt....aztán besokalltam. Végre önmagam vagyok ismét! Amúgy ez nem csak az ő hibája, én lettem ilyen mellette, ezt a rossz példát hoztam anyámtól, és meg kell tanulnom nem így állni hozzá a kapcsolatokhoz. De ő meg ki is zsarolta belőlem...