Miért viselkedik így, és főleg miért kívánt boldog valentin napot, ha csak barátként tekint rám?

Van egy 36 éves külföldi férfi, akivel 4 hónapja tartjuk a kapcsolatot (igaz csak írásban, messengeren), az interneten ismerkedtünk meg. Nagyon messze lakunk egymástól, közel 10 0000 km-re. Nagyon sok közös van bennünk, és vannak nagyon érdekes dolgok, amik már szinte rejtélyes dolgok számomra. Gondolok arra, hogy mikor a gyerekkori kedvenc zenéinkről beszélgettünk, pont azt a zenét küldte el ő is, amit pont én is meg akartam mutatni neki, ez nagyon durva volt! Az is érdekes volt, hogy pont akkor írt rám először ezen az oldalon, amikor a párommal válságba került a kapcsolatunk, teljesen magam alatt voltam. Először vissza sem akartam írni ennek a férfinak, mert korábban nem volt túl jó tapasztalatom a férfiakkal az ilyen oldalakon, inkább csajokkal szoktam dumálni nyelvgyakorlás céljából. Végül mivel érdekesnek és kedvesnek találtam, vissza írtam neki. Az első pillanattól fogva teljesen egymásra hangolódtunk, szinte minden nap írtunk egymásnak. Gyakran küldözgettünk zenéket egymásnak, mivel ő is olyan stílusú zenéket hallgat, mint én. Viszont azt tudni kell, hogy nekem van kapcsolatom, szóba nem került soha közöttünk, de tudhatja, mert facebookon ismerősöm, és ugye ott láthatja, hogy kapcsolatban vagyok. Többször megjegyezte, hogy különlegesnek tart, és egyre többször küldött olyan zenéket, ami a szerelemről szól, szomorú dalokat is beleértve..Ha valamiről tudta, hogy szeretem és találkozott olyan dologgal, egyből írt vagy képet küldött róla. Igaz, hogy a chateléseink nem mindennaposak azóta. Van hogy egy nap többször is rám ír, de van, hogy 4-5 napig semmit nem hallok róla. Ezt egy darabig betudtam annak, hogy mivel vállalkozásba kezdett, sokat kell dolgoznia. Többször is elnézést kért, hogy amiért nem reagált gyorsan, de nagyon elfoglalt volt a munkájával, rengeteg a meló, nem egyszerű egyedül beindítania a vállalkozását. Próbáltam én sem ráakaszkodni, nem írtam mindig rögtön vissza, hagytam az egészet szépen kibontakozni, viszont ha nem jelentkeztem napokig, akkor ő írt rám. Igaz, hogy sosem nyomult feltűnően és szexuális jellegű megjegyzései sem voltak egyszer sem mióta ismerem, ez kifejezetten megtetszett benne, hogy végre egy férfi, aki tényleg nagyon kedves, és igazán érdekli a személyiségem. Egyre többször kezdtem el rá gondolni, míg végül bele nem szerettem, és úgy éreztem, hogy neki sem vagyok közömbös, voltak azért apró olyan megjegyzések, utalások.. Főleg amikor valentin napon rám írt, hogy boldog valentin napot kívánjon! Amire azt írtam vissza, hogy köszönöm, neki is viszont kívánom. Nagyon boldog voltam, mert akkor már biztosnak mertem vélni, hogy én is tetszem neki. Utána még pár napig beszéltünk, aztán közel egy hétre eltűnt, nem írt. Mivel nagyon szenvedtem, nem bírtam ki, ráírtam és megkérdeztem, hogy miért csinálja ezt velem, hogy egyik héten még boldog valentin napot kíván, következő héten meg már egy mondatot sem válaszol vissza. Erre azt válaszolta, hogy ő nem gondolta, hogy engem ez ennyire érdekelne, illetve hogy boldog valentin napot ő csak barátságból kívánt, sajnálja, ha félreértettem. Ez annyira szíven ütött, és összezavart! Nem értem egyáltalán! Szimpla barátnak nem szoktunk boldog valentin napot kívánni, lecsekkoltam a neten, az ő országában sem tér el ez a szokás, a szerelmesek ünnepe ott is! Miért csinálja ezt velem? Annyit reagáltam erre, hogy ez most teljesen kínos nekem, ne haragudjon, meg hogy nálunk nem szokás felköszönteni ezen a napon a barátunkat, meg hogy remélem ennek ellenére barátok maradunk, mert nagyon bírom őt. Erre azt válaszolta, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, ő kér inkább elnézést, ill. hogy ő akkor is nagyon boldog lesz, ha csak kicsit bírom. Szerintetek? Mit érezhet? Valóban ennyire félreértettem volna? Tényleg csak barátként tekinthet rám? Vagy úgy gondolja, hogy nem sok esélyünk lehet egymással, mert nagyon messze lakunk egymástól, ráadásul még párom is van?