Mi az a szerelem?

Számomra a szerelem gyötrelem, véget nem érő fájdalom.

Néhány foszló pillanatra derűs, felhőtlen, felemelő érzés, ám hamar elhalványul ez az érzület.

Hogy nekem, személy szerint mit jelent a szerelem? Nos, szerintem a legszebb és legmagasztosabb érzelem, amit csak átélhet az ember. Ezzel együtt persze a legnagyobb bánatok okozója is, de ettől függetlenül élni csak így érdemes. Átadva magunkat az érzelemnek, és kiélni minden boldog percét, amit csak nyújtani tud.

Sajnos a szerelem múlékony, illékony valami. Tulajdonképpen csak a hormonok játéka, és ha nem ápoljuk, ha nem gondozzuk napi szinten, akkor fél-két év alatt lebomlanak az érte felelős hormonok.

Azt is látni kell, hogy a nyelv szegénysége miatt többféle érzelmet hívunk szerelemnek. Szerelemnek hívjuk azt az életveszélyes állapotot, amikor jószerivel enni sem tudunk, és minden lélegzetvétel fuldoklás, ami a másiktól való távollétben történik, és szerelemnek hívjuk azt a megállapodott, megcsendesedett, révbe ért egymáshoz csontosodást, amit idősebb párokon láthatsz néha.

És sokféle fokozata is létezik a szerelemnek. Ezek a fokozatok azonban mindig csak utólag mérhetők fel. Evolúció bácsi csapdája, hogy mindig az éppen meglévő szerelmet érezzük a legszebbnek, a legidőtállóbbnak. A legtöbbről utólag kiderül, hogy felejthető kis momentuma volt csupán az életünknek, de vannak, amiknek emléke a sírunkig kísér. Minél több szerelmet élünk meg, annál jobb emberré, annál szerethetőbb partnerré válunk mi magunk is. Tanulunk ugyanis az elkövetett hibáinkból, és folyamatosan változunk. Jó esetben olyan irányban történik ez a változás ami megfelel aktuális partnerünk elvárásainak. Fokozatosan feltérképezzük a nemek közötti lelkivilág- és gondolkodásbeli különbségeket, és lassan megtanuljuk kezelni, a saját javunkra fordítani ezt. Megtanuljuk széppé tenni a párunk életét, hiszen ős is csak így tudja széppé tenni a miénket.