Miért szeretnek ennyire mélyen belém a férfiak?

Tök fura vagyok. Máshogy gondolkodom, mint az emberek javarésze, és nem mondanám, hogy előnyösebben. Elvont vagyok, antiszociális, és depresszív. Megvan mindenről a véleményem, ami sokszor nem pozitív, ja igen elég pesszimista is vagyok.

Különösen szépnek sem mondanám magam, nincs átlagos fejem és nem sminkelem magam. A hajam is vékonyszálú. A divatot nem követem, megvan a saját stílusom.

Későn lett első barátom is akivel 2 évet voltam együtt, de olyan szinten belémszeretett, hogy nem tud létezni vagy boldog lenni nélkülem. Több, mint fél éve szakítottam vele, azóta se tud elfelejteni, zaklat.

A 2. barátom is csak szenved nélkülem, borzalmasan ragaszkodik, ezerszer kell meghallgatnom, hogy mennyire szeret (egy idő után nagyon unalmas és el is veszti különleges jelentését) és hogy milyen bombanő vagyok.

Én nem értem őket. Nincs bennem semmi amit ennyire imádni már-már isteníteni lehetne.

Szerintetek ez mitől van hogy csak ilyen pasikat fogok ki? Pedig elsőre olyan normálisnak tűnnek... Vagy nekem nincs fogalmam az igazi szeretetről és túl rideg vagyok a kapcsolataimban? És igazából ez lenne a normális párkapcsolat?

A kérdést nem dicsekvésnek szánom.