Abba kellene hagynunk?

Próbálom röviden leírni mi történt velem az elmúlt 8 hónapban. Megismerkedtem egy férfivel egy rendezvényen, akiről elég későn... kiderült, hogy az iskolámban tanít. Mielőtt ezt az egészet megtudtam volna, mi nagyon sokat beszéltünk egymással. Volt, hogy reggeltől hajnalokig telefonáltunk vagy chateltünk egymással. Egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy szerelmes vagyok ebbe a férfiba. A szüleim nem tudtak róla, hogy mi beszélgetünk, ugyanis egy 32 éves férfiról van szó, akinek családja van. Nagyon sokszor beszéltem vele erről, hogy úgy érzem egyre közelebb kerül hozzám minden egyes nap és félek, hogy nehezen fogom feldolgozni, hogyha el kell veszítsem. Minden egyes ilyen beszélgetésünknél megnyugtatott, hogy bármi van mindig mellettem lesz, nem fogom őt elveszíteni és ő is kezd érezni irántam valamit. Titokban eljártunk randizni, elmentünk moziba, éttermekbe, sétálni és hihetetlenül sok időt töltöttünk egymással. Mindeközben egy csók sem csattant el köztünk. Annyira gyönyörű, álomba illő pillanatokat éltünk át egymással mindenféle testi kapcsolat nélkül, hogy miközben ezeket leírom vagy gondolok rá, beleremeg mindenem. Tudtam, hogy nem helyes amit csinálunk és hogy köztünk nem csak szimpla jó kapcsolat és viszony van. Talán nem mert egyikünk sem belemenni az egészbe, azért nem történt köztünk semmi. Akkor... Egy hónappal később rámírt Facebookon, hogy azonnal hívjam majd vissza, ha látom ezt az üzenetet. Visszahívtam és felhívott magához. Autóbalesetben elhunyt az édesanyukája. Nagyon maga alatt volt, szinte alig tudtam megvigasztalni. Vele voltam a nehéz pillanatokban, jóban és rosszban. Miután eltemették az édesanyukáját mindig együtt játunk ki a temetőbe. Nagyon sokszor sírt előttem és mindig átölelt, miközben reszketett a fájdalomtól és az ürességtől. Mindig vele együtt sírtam. Látni sírni azt a férfit, akibe beleszerettél mocskosul fájdalmas és rossz érzés. Pár héttel később miután már kezdte felfogni mi történt és próbálta elfogadni, felfogni a dolgokat, szerelmet vallott nekem. Mondta, hogy tudja, hogy ami köztünk van az nem helyes de nem tudja tovább titkolni amit érez irántam. Megcsókolt. Mikor hozzá ért a számhoz az ajka, tudtam, hogy képes lennék ezért a férfiért meghalni is. Nem érdekelt akkor senki és semmi, csak az, hogy szeretem és nem akarom elveszíteni. Folytattuk a mi kis randijainkat és románcunkat, ami kezdett egyre komolyabb lenni. Leültem vele beszélgetni az egyik randi est után, hogy muszáj beszélnünk valamiről. Szerintem mélyen már érezte és tudta nagyon jól ő is, hogy miről szeretnék vele beszélni. Elmondtam neki minden érzésemet felé, szívből, őszintén és azt, hogy a lehető legrosszabb dolog elé fogom most állítani. Megkértem, hogy válasszon a családja és a velem való kapcsolata között, mert ez amit tesz, teszünk velük nagyon nem helyes. Mondtam, hogy beszéljen a feleségével, ami történik. Ha nem is minden részletről (viszonya van egy 17 éves lánnyal....), de mondja el neki, hogy szeret valakit. Persze nem kérhettem, hogy most azonnal menjen és valljon neki, de előbb vagy utóbb meg kell majd hoznia ezt a döntést. A legdurvább ami eközben történt. Úgy látszik ebben a hónapban megnőttek a körülöttem lévő halálesetek száma, ugyanis meghalt a történelem tanárunk. Nyugodjon békében Tanár Úr! Képtelen volt az iskola egy új tanárt behozni, aki véletlenül pont az az ember volt, akivel hónapokig randizgattam és akibe szerelmes vagyok. Tudtam mindig is, hogy tanár, de soha az életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velünk.... A legrosszabb, hogy még ezek után is együtt voltunk és akkorra már megtörténtek más dolgok is köztünk. Rendszeresen egymásé lettünk és volt, hogy az iskolában kívántuk meg egymást és ott történt meg. Nagyon nem vagyok büszke ezekre a tettekre, de halálosan szeretem őt. Tudom, hogy ő nem olyan mint amikről hallani vagy amiket a filmekben láthatunk, hogy egy idősebb férfi, egy tanár összeszűri a levet a diákjával, egy jóval fiatalabb lánnyal, akit csak megfektet egy ideig majd ott hagyja őt. A mi kapcsolatunk nem ilyen. Szex nélkül is nagyon sokáig jól éreztük magunkat és nem volt rá igényünk. Nem volt szükséglet, mert nem ez számított nálunk. Persze később már nem bírtuk kifejezni a másik iránt való érzéseinket másképp. Legalábbis én így gondolom, hogy a szex egy olyan része a kapcsolatnak, amikor már a testeddel bírod csak kifejezni milyen őrülten szeretsz valakit. Hozzáteszem, ő vette el a szüzességemet és sosem fogom megbánni.

Később elhagyta a családját értem és el kellett mesélnem a szüleimnek mindent, mert vele akartam élni. A szüleim nagyot csalódtak bennem, amiért eltitkoltam előlük és végül odáig fajult a dolog, hogy többször is nála aludtam az otthoni hangulat miatt. Nagyon félek, hogyha kitudódik a dolog akkor nagy bajban lehetünk, főleg ő... Egyikünk sem szeretné befejezni ezt a kapcsolatot, de nagyon jól tudjuk, hogy nem helyén való amit teszünk, mert ő a tanárom aki 32 éves, én pedig a diákja vagyok aki feleannyi idős, mint ő.

Szerintetek véget kellene vetnünk ennek a kapcsolatnak? :') Nem akarunk tovább bújkálni, de felvállalni sem tudjuk ezt és már nagyon sok olyan helyzetbe kerültünk, amikor majdnem lebuktunk vagy ahol gyanút foghattak. Persze tudom, nem kellene szexelnünk az iskolában, ez körübelül 4 ilyen alkalom volt, ott is elbújtunk valahová. Egyszer volt amikor a teremben estünk egymásnak, mikor nem volt ott senki. Az a baj, hogy nem tudjuk titkolni, hogy érzünk egymás iránt valamit, mert ránk van írva. És minden egyes iskolában maradt együttlétünk után letudnánk bukni a kamerák miatt.... Hogy ilyen sokat bent maradunk ketten... Miért pont velünk történik meg ez? Úgy érzem, hogyha ennek véget kell vetnem nem fogom bírni tovább. Várni is képtelen vagyok, ugyanis van még három évem az iskolából. Megtudnék halni érte, de ha bajba kerülünk, előbb vagy utóbb lépnünk kell!

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, próbáltam rövidre fogni.

Nagyon szépen köszönöm a normális válaszokat! :(