Nem akarok párkapcsolatot 20 évesen. Ez tényleg nem normális dolog?

Nem baj.

A szex sem hiányzik?

Egy kapcsolat végének nagyon sok oka van, azonban egy biztos: mind a két fél tehet arról, hogy szakítás lett a vége. Hisz egy kapcsolatot ketten hoztak létre, ugyanaz a két személy szükséges az elrontásához is.

A te magánügyed, hogy mit szeretnél, senkinek semmi köze hozzá. Azt csinálsz, amit akarsz.

De először jobban tennéd, ha önismerettel foglalkoznál, és megtanulnád egy életre, hogy a magánéleteddel kapcsolatban ne kérj tanácsot senkitől!

20 évesen még annyira nem fura, de ha ez nem változik a következö 5-10 évben, az szerintem már nem normális dolog. Valoszinü az agyad a körülötted élök miatt - ha tudat alatt is - ugy érzékeli, hogy a párkapcsolat egy hülyeség, a vége ugyis szakitás, ami fájdalmas lesz, ezért nem is éri meg belemenni. De ez hülyeség. Egyedül lenni sokkal rosszabb lesz majd 40 évesen. Ha találsz magadnak egy rendes pasit, akkor egy pillanatig nem fogsz azon gondolkodni, hogy egyedül lenni mennyivel jobb.

(Megjegyzésként, én nem vagyok egy nagy társas lény, de 4 évig volt egy kapcsolatom. Mikor szakitottunk, borzalmas érzés volt egyedül lenni, nem is azzal volt bajom, hogy egyedül vagyok, mert szerettem egyedül lenni, de mégsem tudtam senkire támaszkodni, senkit megszeretgetni, felhivni boldogan és elmesélni mi történt velem. Ugyhogy szerintem ez nálad is változni fog.)

szerintem a nagy kérdés, hogy mi döntésed háttere.

- ha félelem a szakítástól, attól, hogy megint csalódsz, megint sérülsz, akkor ez nagyon rossz és ezen dolgoznod kellene. Ez azt jelenti, hogy szíved mélyén szeretnél, de a félelmeid vezérelnek, és ez nem jó dolog.

- ha azért, mert úgy gondolod, hogy most nincs egy kapcsolatra energiád, időd, hogy tényleg nem akarsz jelenleg társat, azzal semmi gond nincs