Hogy legyen motivációm az életben, ha nincs senki, aki miatt érdemes lenne bármit is csinálnom?

Nincs semmi motivációm az életben, régebben úgy gondoltam, talán azért, mert gazdag család elkényeztetett fia vagyok és megvan mindenem, ami nyilván közrejátszik ebben. De ha lenne mondjuk egy lány, akit szeretnék, akkor az talán motiválna, hogy mondjuk ne csak hedonista módon az élvezeteknek éljek, hanem valami értelmesebb célt is kitűzzek. Elvégeztem egy egyetemet, de valójában nem különösebben hoz lázba a szakma, csak a szüleim azt nem veszik emberszámba, akinek nincs diplomája, pedig lószart nem ér az egész és nem is értem, hogy lehet ez alapján megítélni másokat. Van egy lány, egy évfolyamtársam, akibe teljesen beleestem, ő pont az ellenkezője annak, mint amilyen én vagyok, a keményen dolgozó emberekre tud csak felnézni, így hát az érzéseim miatt hajlandó lettem volna lemondani minden jólétről és rendesen dolgozó ember lettem volna, csak hogy vele lehessek, de ő így sem kért belőlem, próbálkoztam többször is ,aztán beláttam ,hogy reménytelen. Láttam rajta, hogy eléggé zavarják az érzéseim, illetve, h nem tudja viszonozni. Úgyhogy hagytam a dolgot és úgy tettem, mintha már nem is éreznék semmit, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, kedves maradtam vele arra az időre, amíg még egy suliba jártunk csak hogy ne érezze rosszul magát emiatt. Elengedtem, mert szerettem, viszont ezzel együtt a motivációm is elvesztettem.