Hogyan kezeljem a féltékenységem párkapcsolatban?

Huh, hát én így kapásból kettő dologra tudok gondolni: 1. nincs önbizalmad, és félsz hogy nem vagy elég jó, és hogy nem érdemled meg a párkapcsolatot, vagy valaki más szeretetét 2. nincs bizalmad az emberekben múltbéli csalódások, vagy tapasztalatok okán, akár családi ügyek miatt is.

Lehet ez a kettő együtt is. Mindkettőt az önbizalomnövelés kiküszöböli szerintem. Ezt pedig úgy lehet, hogy kipróbálsz új dolgokat, kipróbálsz olyan dolgokat is amiktől félsz, belemész a félelmeidbe, és cselekszel bennük.

Csalódások, berögzült rossz élmények, önbizalomhiány...ezer oka lehet.

Én is féltékenykedem, hol alappal, hol alap nélkül. "Kigyógyulni" nem sikerült, és nem is szándékom. Jobb félni, mint megijedni. Viszont felismerem, ha féltékeny vagyok, és nem teszem szóvá gonoszkodva, mint régebben. Ha van ilyen eset, utólag kielemzem magamban, mi vezetett ehhez és van-e alapja.

Elnyomni nem érdemes, illetve azt gondolom, azt sem köteles senki eltűrni, hogy pl. a párja mellőle nézegessen másokat feltűnően.

Meg azt is észrevettem, hogy aki egyáltalán nem féltékeny, azt úgy csapják be, hogy az egész környezete látja, csak ő nem.

A másik (sajnálatos) tapasztalatom pedig az, hogy aki azt látja, hogy a párja hűséges és rá se néz másra, az nem veszi komolyan: szükség van arra mindenkinél, hogy lássa azt, hogy a párja másnak is kellene. Sosem jöttem úgy össze senkivel, hogy akit szerettem, ne látta volna, hogy másnak is kellenék. Amíg szerettem őt és mellette voltam, le sem tojt. Amint más kezdett udvarolni nekem - bár elutasítottam - , egyből érdekelni kezdtem azt, akit szerettem. Szomorú, de ez van. Így én úgy vélem, a féltékenység nem "betegség", nem kell belőle "kigyógyulni".