Miért nem köszönt?

Szóval van egy fiú - akivel ismerjük egymást pár hónapja, nekem nagyon tetszik a srác, bár igazából sosem vallottam be neki, egyszer átbeszélgettünk egy egész estét, és tényleg jó társaság volt, sok közös pontot találtunk egymásban. Ilyeneket is mondott, hogy furcsálja, hogy még nem futottunk össze előbb, mert akkor biztosan emlékezett volna rám... Nos, pár hete ismét összefutottunk a könyvtárban, én épp az egyik asztalnál ültem, mire jött ő, én először észre sem vettem, aztán felnéztem egy pillanatra és megláttam, és hirtelen leblokkoltam és szerintem ő is, mert nem is köszönt, hanem leült tőlem jó messze. Aztán valamiért felállt, és elment az asztalom mellett és akkor viszont köszöntünk egymásnak. Nyilván ez egy könyvtár, úgyhogy nem állunk le egymással beszélgetni...

Ma megyek haza, a gondolataimba merülve sétálgatok, és észre se vettem, de egyszer csak elment mellettem a srác. Hirtelen felnéztem és ott volt, és ő is olyan ijedten nézett rám, tudjátok, mint aki nem is számít rá, tehát most sem köszöntünk, csakúgy mint az első alkalommal, csak döbbenten néztünk a másikra...

Szerintetek ez azért van.

a) Mert lehet, hogy tetszem neki és kissé ledöbbent a találkozástól

b)Bunkó parasztnak tart, mert nem köszöntem, csak furán ránéztem (elég értetlen fejet vághattam)

c) Igazából neki kellett volna előre köszönni, mert ő a fiú - de nem tette, mert nem érez irántam semmit. :(

Szerintetek miért?

Előfordul, hogy elfelejtetek köszönni egy lánynak/fiúnak, mert bejön nektek és ledöbbentek a vele való hirtelen, váratlan találkozástól találkozástól...?

- Szerintetek írnom, kéne neki egy üzenetet, hogy Hé, bocsi, hogy tegnap nem köszöntem, vagy az nagyon béna lenne?