Kedves Hölgyek! Tegyék a szívükre a kezüket! Ugye van itt olyan aki attól fél (t), hogy elszeretik az urát, barátját?

Ha el tudja valaki szeretni, akkor hajrá.

Ha ezen aggódnék, akkor már megőrültem volna, mert a hobbija kapcsán sokat van távol.

Meghagytam neki a döntés jogát.

Az edzős társai nem tudták, hogy párkapcsolatban van, és nők elkezdtek szervezkedni. Az egyik leányzó el is hívta randira, a másik meg asszisztált neki.

Párom el is ment és akkor esett le neki, hogy mi a szitu. Akkor tisztázta, hogy mi a helyzet.

Aggódni azért nem aggódtam nagyon, mert számos alkalommal megbeszéltük mi az amit szeretünk egymásban, mi az amiért mindig egymást választjuk, mindig megerősítjük a másikat, hogy szeretjük és a kapocs közöttünk pótolhatatlan.

Az aggódás persze ott van a felszín alatt, de nem tudok mást tenni, mint mással elfoglalni magam és ráhagyni a döntést, és megerősíteni felé, hogy nem tudnám mással pótolni, ha elveszteném.