Ezzel orvost kellene felkeresnem? Nem merem elmondani a páromnak, jogosan, de soha nem értené meg.27/N

Több férfivel voltam együtt addigra, mire a jelenlegi párommal (39) megismerkedtem. Már 2 éve vagyunk együtt, össze akarunk házasodni. A szex nagyon jó, senkivel sem volt ilyen jó, még csak meg sem közelítette egyik sem. A párom olyan, mint én. Magabiztos, akaratos, haragtartó, de ugyanakkor intelligens és tudom, hogy szeret. Elég sokat veszekszünk, de alapvetően még a vitáink is csak erősítik a kapcsolatunkat és csak biztosítanak abban bennünket, hogy egymásnak valóak vagyunk. Szeretjük egymást "birtokolni", büszkék vagyunk egymásra, és mind a ketten elég hiúak is vagyunk, sokat számít a saját és a másik külseje is. Azt gondolja a környezetünk, hogy mi100%-osan boldogok vagyunk.

Nekem már elég fiatal korom óta (17-18 éves korom óta) feltűnt azonban valami. Van egy 16 évvel idősebb férfi családtagunk. Eleinte az fogalmazódott meg bennem, hogy olyan párt szeretnék, mint ő. Aztán elkezdtem irigyelni a nőket, akivel összejött. Ma viszont tudom, hogy senki sem lesz olyan, mint ő, mert mindenki más. De nehéz feldolgozni, és most már ki merem mondani, hogy számomra ő a tökéletes férfi. Mindig hozzá hasonlítottam a barátaimat. Eddig mindegyikkel csak úgy együtt voltam, tudtam, hogy csak ideig-óráig. A mostani párommal házasodni akarunk. Ő eddig az első, akivel legalább jól érzem magam, de a tökéletest, ő sem éri el.

Az illető egyébként nagyon közeli, véri rokon. Nagyon szeret is engem gyerekkoromtól kezdve. Soha nem tudnék vele lefeküdni, mivel magamnál vagyok, tudom, hogy rokon és ez még a gondolattól is vissza tart, tehát ilyenekre soha nem gondolok. De egyszerűen valamiért mindenkit hozzá hasonlítok. Tudom, hogy ez nem normális dolog, de ez már annyira nem az, hogy orvost kellene keresnem? Hogyan oldjam meg úgy, hogy a párom ne tudja meg miért is megyek orvoshoz? Mikor tudja, hogy mert látja, hogy "mennyire" jól vagyok.