Miért vagyok képtelen elhinni, hogy valaki tényleg szerelmes lehet belém?

Anno én is teljesen így voltam ezzel mint te, nem tudtam elhinni, hogy valaha is szerelmes lehet belém akárki is.

Ne keresd az okokat és a miérteket, csak fogadd el, hogy mindenki képes meglátni a másikban a jót és a szépet, ahogy a rosszat is!

Egyetértek az elsővel. Én is sokáig így gondolkodtam magammal kapcsolatban, és csak most kezd változni a véleményem. Régóta tetszett egy férfi, olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy még én is meglepődtem. Viszont azt gondoltam, hogy egy ilyen jóképű pasinak biztos nem én kellek, és tuti van valakije. Aztán úgy alakult, hogy megismertük egymást, én tettem meg az első lépést - most pedig együtt vagyunk. Néha végigfut bennem a gondolat, hogy hihetetlen, hogy ez a valóság. Ilyenkor eszembe jut, hogy felesleges ezen gondolkoznom, inkább élvezem minden egyes percét az életemnek, főleg az együtt töltött időt. Végre célba értem, és megérte kockáztatni és lépni. Ő segít nekem rájönnöm, hogy milyen értékes is vagyok valójában. Én pedig megismertem az ő hibáit is, mert természetesen neki is vannak, de ezekkel együtt szeretem őt.

Úgyhogy fel a fejjel, hidd el, hogy Neked is sikerülhet! Én alapvetően arra gondoltam, hogy úgyis olyan emberrel lennék együtt hosszabb távon, aki erős érzelmeket vált ki belőlem, akinél érzem, hogy igen, tényleg ő a tökéletes számomra. Szerintem mindenkinek így kellene gondolnia, mert csak így lehet tartós és boldog kapcsolatot kialakítani. Teljesen mindegy, hogy neked milyen az ideálod, más nőben lehet, hogy abszolút semmilyen érzést nem keltene a férfi személye. Neked viszont ő a "szőke herceg fehér lovon". :)