Vele akarok lenni, de mégse? Mi ez az érzés?

Ennek már fakereszt......köszönjetek el egymástól.

Valami van benne, ami miatt szgégyelled még, ha magadnak ezt konkrétan nem is fogalmaztad meg. Ez lehet a kora, testsúlya, viselkedése. Ha mások nem látnak, akkor gondolom efölött áttudsz siklani, mert egyébként biztos jó ember, mások viszont felébresztik benned a kételyeket. Nekem így volt az egyik pasival. Nagyon kövér volt, ami engem eleinte nem zavart, de mikor már több tkeintetből is kiolvastam illetve volt, aki meg is jegyezte, hogy ezt nem gondolom komolyan, hogy egy ilyen pasival vagyok, akkor sajnos ez belémégett. Utána egy darabig még a kettesben tölött idő alatt eltudtam vonatkoztatni, de aztán nem voltam képes elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy van egy pasi, aki szeret, kedves én meg azon gondolkodom, hogy mások mit szólnak hozzá, hogy dagadt. Szakítottam vele. Mai napig felmerül bennem a kérdés időnként, hogy hogyan alakult volna vele az életem, boldog tudtam volna-e lenni vele hosszú távon, ha nem adok mások véleményére avgy idővel önállóan is kialakult volna bennem ez az erős érzés. Mert persze eleinte is, mikor megismertem tudtam,hogy ez lehet zavarni fog, de hogy ennyire azt nem gondoltam. Nem lehet, hogy nálad is ilyesmiről van szó?