Szerelmes vagyok, gyereket akarok, de ő nem szerintetek?

-Vagy elfogadod hogy nem akar és vele maradsz

-Vagy lelépsz és mást keresel aki akar gyereket

-Vagy a leggusztustalanabb megoldás hogy "véletlen" úgy alakitod hogy gyerek legyen belőle, na akkor viszont köpj fel és állj alá

Ez az a pont,mikor menni kell. Apava tenni valakit, aki nem akarja,a leheto legrosszabb otlet. Ugy meggyulol erte,h azonnal elhagy,egy 41 eves pasinak mar nem adod be,hogy jaj,becsuszott,foleg azok utan,h a fulet ragtad a gyerektemaval sokaig.

Nem biztos, h cdak rvek mulva jon uj szerelem.

Nem biztos,h amiben most vagy,az szerelem. Csak most ugy erzef,de lehet 2 ev mulva mar csak nevetnel az egeszen,h csak egy kis rajongas volt.

Nem vagyok benne biztis,h az a pasi teged ugyanugy szeret,ahogy te ot.

Menni kell.

33n

Ö az önző! Egy nőtől megtagadni hogy anya lehessen?

Nehogy kifuss az időből,vagy hagyd hogy becsússzon tőle,és hátha elfogadja.Vagy csináltass mással,vagy hagy ott.

Te hiába szereted,ő nem szeret téged annyira.

Az anyaság később nem pótolható,nem szabad lemondani róla.Ha lesz gyereked akkor döbbensz rá,mit hagytál volna ki...

Nem értek egyet #13-mal, ő korrektül közölte az elején, hogy nem akar. Te meg hiába reménykedtél titkon, hogy változik a véleménye. Sajnálattal mondom, de itt Te vagy a "hülye" (bocsi a kifejezésért), Te mentél bele ilyen feltétellel.

A jövőre nézve, vagy vele maradsz szerelemből és nem lesz gyereked (tehát nem leszel maradéktalanul boldog), vagy keresel valaki mást, akit szintén tudsz ennyire szeretni és neki szülsz gyereket.

P.S.: azért néha nem értem a nőket. Tehát, nem jó ha a férfi hitegeti őket évekig, ez tiszta sor, szerintem is aljas húzás. Na de ha a férfi már az elején őszintén kimondja, hogy nem, akkor mégis miben bízott a kérdező?

Én sem értek egyet 13-assal, a szerelem meg a gyermekvállalás két nagyon külön dolog. A gyerek az nem olyan, mintha vennél egy kanárit, ebbe nem kell beleegyezni jófejségből.

Kérdező, egyikőtök sem önző, csak mások a céljaitok. Ez már az elején is látszott, csak bíztál benne, hátha mégsem gondolja komolyan. Nos, ennyi idős férfinél a nem az tényleg nemet jelent.

Én is olyan helyzetben voltam mint te. Elvakított a szerelem. (mondjuk tényleg összeillő pár voltunk és nagy szerelem volt.) Én nem rágtam a fülét, csendben beletörődtem, hogy ez van. De titkon vágytam gyerekre, sokáig. Aztán ahogy teltek az évek, a kapcsolatunk sok hullámvölgyön ment keresztül, és úgy érzetem, lehet hogy jó, hogy még sincs gyerek, mert nem lenne olyan boldog stb. Amikor már elhitettem magammal, hogy nem is akarok gyereket, teherbe ejtett. Köpni nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Nem volt otthon óvszer, és megszakítással is csináltuk párszor, hát nem hagyta abba. Azt mondta, mit csodálkozol, mindig ezt akartad, nem?

És akkor ott rádöbbentem, hogy nem, nem ezt akartam és nem így. A kapcsolatunk laposodott és ő kivetette a kezemből ezt a döntést. Nem tudtam benne megbízni onnantól. Megszületett a gyerek, az elején nem is foglalkozott vele, de egy gyerek mellett már nem tudtam egy önző férfiről is állandó jelleggel gondoskodni.

Most egyedülálló anya vagyok. Most már szereti a lányát, de mi már nem tudunk egymásra nézni sem. Negyven vagyok. Nekem nincs siker történetem, nem találtam mást, de hozzá nem mennék vissza.

Tanulság: ha miattad adja be a derekát, nem leszel boldog. Mi nők nem egyszerűen gyerekre vágyunk hanem arra, hogy a férfi velünk akarjon gyereket. Hagyd ott, ha ennyire anya akarsz lenni. Ha szerinted ez a kapcsolat megéri így, akkor maradj. De akkor mondj le a gyerekről, ne rágd a fülét.

Egyikőtök sem önző, más céljaitok vannak. Nem fog megváltozni és nem szereted őt teljesen ha meg akarod változtatni. "szeretem, de bárcsak...."Tehát így most nem szereted és azt akarod hallani, hogy önző. Nem az. Nem jobban, mint te. A gyereknek nem jó ha nem akarják közösen.

13-as válaszoló elég fura, amolyan "hiszti alapon" közelíti meg a kérdést, nem ésszel.

Egy másik válaszoló viszont jó helyen keresgél, hiszen 35 évesen kezdeni újra nagyon nem egészséges, persze nem lehetetlen. Egyrészt az a gond, hogy épeszű ember általában több éves kapcsolatra alapoz egy családot. Amíg megtalálod az új jelöltet, beleértve a mostani (esetleges) szakítást, tényleg 40 lennél vagy afeletti. Nyilván 40 felett nem lehetetlen szülni, de ajánlott komolyan készülni rá, mármint testileg.

Másrészt az is gond, hogy ha gyereket akarsz, és úgy érzed, hogy kifutsz az időből, akkor nem férjet fogsz elsősorban keresni, hanem egy apajelöltet. Ez pedig komoly gondok alapja lehet a későbbiekben.

Szóval említettem is, hogy mérlegelj, melyik a fontosabb. A gyerek, vagy a mostani párod. Mert az eddigiekből úgy tűnik, hogy a kettőből csak az egyiket választhatod.