Mennyire jellemző az, ha egy férfi vagy nő párkapcsolat előtt boldogtalan, motiválatlan, de egy komoly párkapcsolattól életvidám lesz?

Ez, nálam is így volt. Egyedül, melózni sem jártam, pia, csavargás, totál romokban minden körülöttem.

Majd jött egy lány, aki így is szeretett. Volt miért, kiért hajtani. Csavargás, pia varázsütésre abba maradat. Volt miért, kiért hajtanom. A jó szeretkezések annyi testi, lelki erőt adtak, fel tudtam volna forgatni a világot.

Egy jó párkapcsolat kétség kívül szárnyakat ad, de aki egyedül nem tudja magát rendbe szedni és jól érezni, az előbb utóbb kullancsként fog kapaszkodni a párjába amikor a lángolás elmúlik, vagy visszasüllyed a depibe és azon kesereg majd, hogy elmúlt a szerelem.

De ha mégsem, akkor is jobban összetörik ha és amikor elhagyják.

Egyedül érdemes magadon dolgozni, szeretni magad, célokat kitűzni stb. És így vonzóbb leszel a másik nem szemében is.

Ha nem tudsz, szeretsz egyedül lenni, nagyobb az esélye hogy társfüggés miatt nem a megfelelő személlyel lépsz kapcsolatba, hanem szinte bárkivel aki kedves és fogékony rád, így könnyen alakulhat ki egy olyan helyzet, hogy két, egymáshoz nem illő, nem egymást kereső társfüggő kapaszkodik egymásba és éveket pazarolnak el az életükből mert jobb ketten mint egyedül.

De ez csak az én véleményem,(meg az összes pszichológusé) lehet lepontozni.