Félek bemutatni a szüleimnek a párom. Mit tehetnék?

Aki azt hiszi, hogy egy 55 éves férfi már nem talál örömet a szexben, vagy nem tud teljesíteni, az nagyot téved. Szóval, az a válaszoló, aki azzal riogatta a kérdezőt, hogy negyven évesen majd parlagon marad, az legalábbis csacska. Általában, húsz év alatt hajlamos az ember egy 35 éves pasit öregnek látni, pedig az még csak az élete teljében sincs.

Szerintem nem kell sietni a bemutatással, de titkolni sem kell. Ha lehet, legalábbis meg kell próbálni távol tartani a szülőktől, vagy nem kell a koráról beszélni. Gondolom, az nem baj, ha van valakid, ugye? Fokozatosan el lehet mondani, nem kell sokkolni őket. Jó érv, hogy ez a férfi jobban tud vigyázni a lányukra, mint egy 18 éves, meggondolatlan, tapasztalatlan fickó. A szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyerekét. Ha te ebbe a férfiba szerettél bele, akkor el kell fogadniuk. Vagy talán nem a lányuk boldogságát akarják? Ha netán csalódnál, az ki fog derülni maximum pár év alatt, és akkor te még mindig nagyon fiatal leszel, nem veszítesz gyakorlatilag semmit. Éppen hogy profitálsz egy ilyen kapcsolatból!

Csak egy dologtól óvlak: ne csapd be a szüleidet, ne tagadd le a korát. Ha ezt kérdezik, meg kell mondani, persze okos bevezetéssel.

Közeli ismerőseim között van egy huszonéves lány. Művész, sikeres is. Nem babaarcú szépség, de vonzó, vidám személyiség. Sokáig nem talált párt magának, míg egyszer egy másik, külföldi művásszel egymásba szerettek. A férfi jó 30 évvel volt idősebb nála. Talán egy évig tartott, addig boldogok voltak. Semmiféle negatívum nem következett ebből a kapcsolatból. A lány szüleit is jól ismerem. Nem beszéltünk a dologról, nyilván nem akartak dicsekedni ezzel, meg hát nekem aztán semmi közöm sincs hozzá. De nem is volt titok, és azt tudom, hogy soha, egyetlen szó rosszallás sem volt a részükről.

Annak a szerelemnek vége lett, lány azóta férjhez ment, gyereket szült, nagyon boldog.

Nincs ezzel baj, csak ne hidd, hogy veled tervezi leélni az életét.

Puncinak jó leszel neki, de nagyon nem vagytok egy színvonalon - sem értelmileg, sem pedig anyagilag.

Én 28 vagyok, a párom 33, de néha még így is úgy érzem, sehol nem vagyok hozzá képest... te tíz évvel fiatalabban meg pláne, nem tudod, mi az az élet, épphogy kijöttél a gyerekkorból.