Mi van akkor ha imádjuk egymást, de én mégis úgy érzem nem működne a dolog?

Van egy pasi akivel együtt voltam már egyszer rövid ideig, és nagyon különleges volt ahogy megismerkedtünk és összejöttünk. Kb. ahogy először egymásra néztünk olyan volt mintha felkapcsolták volna a villanyt majd az ismerkedésnél is azt éreztük, hogy egyikünk sem volt még senkivel ennyire egy hullámhosszon. Nagyon röviden a lényeg, hogy hiába szerettük egymást ő akkor olyan élethelyzetben volt, hogy nem volt alkalmas egy kapcsolatra és nem tudtam neki segíteni így ott kellett hagynom. 1 év elteltével megkeresett és azt mondta sok mindenre rájött és változott amiről (pár hónapnyi kapcsolattartás után) úgy gondolom tényleg igaz lehet. A lényeg, hogy mint kiderült mindketten rengeteget gondoltunk a másikra az 1 év alatt is pedig mindkettőnknek volt közben kapcsolata és ahogy most megkeresett mintha semmi sem változott volna egyikünk részéről sem ha az érzéseket nézzük. Szóval egy elég különleges kapcsolat van köztünk amit egyikünk sem ért igazán, de tudjuk hogy van akármi is történik. Sokszor azt gondolom, hogy ő az igazi és őszintén szeretem, de mégis vannak olyan körülmények amiért azt hiszem nem lennénk boldogok. A foglalkozása miatt van egy egyedi életmódja és ami miatt sosem lesz olyan élete mint a "normális" embereknek. Én pedig imádom a tehetségét, de akkor sem vagyok biztos abban, hogy ilyen életre vágyom. A másik dolog pedig, hogy a betegsége miatt nem szeretne és valószínűleg nem is lehet gyereke és ezt sem tudom, hogy el tudnám-e fogadni. Szintén a betegsége miatt meg amiatt, hogy nem igazán az annak megfelelő életmódot éli/élte, nem hiszem, hogy ő megéri az öregkort. Tudom, hogy nagyon csúnya dolog ilyet mondani meg igazából ezt bárkire lehet mondani, de ha a tényeket nézem illetve ha a jövőre gondolok akkor akarva-akaratlanul is ez eszembe jut. Szóval talán az lenne logikus ha elengedném, de nem megy. Annyira különleges számomra, úgy érzem nem fogok még egy ilyen embert találni. Minden dolog ellenére szeretem, de mégsem tudom vele elképzelni a jövőm. Igazi se vele, se nélküle érzés. Őszintén szólva azt hiszem nem igazán lehet erre a helyzetre mit mondani, de mégis muszáj megkérdeznem, hogy van-e bárkinek valami tanácsa?