Párkapcsolatban milyen gyakran igénylitek az egyedül töltött időt?

Mindenkinek szüksége van egy kis magányra, szerintem.

Házasok vagyunk, de mi ezt úgy oldottuk meg, hogy amikor látjuk a másikon, hogy erre vágyik, hisz ismerjük már egymást, megadjuk neki a kellő teret. Vagy úgy intézzük a dolgainkat, hogy a másiknak szabad délutánja estéje legyen.

(Én, például hirtelen haragú vagyok, igyekszem kezelni, de ilyenkor, jobb ha egyedül vagyok, könnyebben lenyugszom, mivel kertes házban élünk, így ilyenkor vagy én "vonulok ki" a kertbe vagy a férjem, hagy magamra, hogy kiéljem magam a házon (a takarítás lenyugtat, vagy olvasok) és ő meg elvonul a műhelyébe ügyködni.

Így, szerencsére ilyen téren, jól megértjük egymást. De szerintem, egy kapcsolat elején nem árt ezt tisztázni, ha valakinek szüksége van egy kicsit több egyedüllétre.

Amíg csak randizgattunk, fel sem tűnt, hogy mennyire igényeljük... hiszen akkor alapból megvolt a külön töltött idő. Aztán összeköltöztünk, és már külön ügyelni kellett arra, hogy mindkettőnknek meglegyen a maga privát szférája. Különösen hétvégén, amikor 48 órán át "össze vagyunk zárva". Pár órányi egyedüllétet ilyenkor is igénylünk, ilyenkor házon belül vonulunk külön és foglalkozik mindenki a maga dolgával (hobbijával, kedvelt időtöltésével).

Ezen kívül mindkettőnknek van olyan időtöltése, amiben a másik nem vesz részt. Én pl. társasági ember vagyok, a párom nem igazán. Úgyhogy heti rendszerességgel járok közösségbe, ahol kiélhetem a társasági igényeimet, beszélgethetek emberekkel. 10-ből egy esetben a párom is csatlakozik hozzám: ő ennyit igényel.

A párom viszont a magányos, aktív pihenést igényli jobban, pl. nagy gyaloglások, túrázás, bringázás. Őt ez tölti fel. Én 10-ből egy esetben csatlakozom hozzá, nekem ebből a fajta kikapcsolódásból ennyire van igényem.

Nálunk ez abszolút jól működik, mindkettőnk igényei kielégülnek.

Kedves Utolsó!

Irigyellek titeket, és hogy ilyen felesége van a férfinak. Sajnos olyan nővel még nem találkoztam, aki ne akart volna kisajátítani. Hiába vettem vissza a hobbijaimból, az se volt elég, mivel ha normálisan közöltem, hogy nekem most szükségem lenne arra, hogy magamra is figyeljek és ezt meg azt szeretném csinálni, akkor jött a cirkusz, hogy nem is vagyok már szerelmes, nem foglalkozok vele, stb. Persze, tudom, ha valaki párkapcsolatban van, akkor nem gondolhat csak magára. Én próbáltam is megtalálni az egyensúlyt, nagyon sok dolgot feladtam, amit a kapcsolat előtt csináltam egyedül. Nem értem, miért akarnak ennyire kisajátítani az emberek. Irigylem a férjedet, hogy ilyen felesége van.

Otthon szoktam lenni estenkent par orat munka utan, mire a parom hazaer, nekem az eleg. O pedig egy extrovertalt ember, nem jelezte meg sosem, hogy zavarom, kulon szobaja sem volt sosem szoval nem is hiszem, hogy valaha is tul sok idot toltott volna egymagaban :D De altalaban neki is jut par ora nelkulem neha.

Direkt elvonulni nem szoktunk egymastol, ezt meg egyikunk se mondta, hogy egyedul akarunk lenni, ha eppen massal foglalkozunk, akkor se zavar, ha ott a masik es neha szolunk egymashoz par szot.

Változó a dolog. Van, hogy hetekig igényeljük folyamatosan egymás társaságát. Vannak olyan hobbik, amiért mind ketten oda vagyunk.

Na és vannak dolgok, amiket külön csinálunk.

Egy biztos, mindig tiszteletben tartjuk, ha a másik, kis magányra, vagy más dologra vágyik. Nincs olyan, hogy ezt, vagy azt, már pedig együtt kell csinálni. Itt is sokszor olvasom, ha szeret megteszi. Nálunk fordítva van, ha szeret,nem kér olyat, amit én nem szeretek.

1-2 naponta én igényleg egy kis időt magamra. Nem kell fizikálisan is külön lennünk, csak had' olvassak kicsit, ne kelljen beszélgetni, had' pepecseljek a saját kis dolgaimmal. Az utolsó élettársam ezt nagyon nehezen viselte és általában kiakadt, hogy mi bajom van, ha megkértem, hogy most egy kicsit hagyjon. Az előző meg épp az ellentetje, neki volt, hogy napokig egyedüllétre volt szüksége, és kb hozzám sem szólt és kiakadt, ha hozzászóltam. Azt meg én nem bírtam.

Amúgy kb. 2 hetente külön program, saját barátokkal vagy vmi.

Inkább közöset igényelnénk többet...

Munka és edzés után este találkozunk csak, néha 9-10 körül érünk haza. Neki szombaton is munka van, így kb. a vasárnap az egyetlen nap, amin valóban kettesben tudunk lenni, hacsak nem esnek be barátok/családi programok, amik lehetnek együtt, de időnként külön vannak. Szóval néha jól jönne egy-egy nyugisabb nap, de hát ez most ilyen.

Nem különösebben igényli egyikünk se, hogy konkrétan egyedül legyünk - nem annyira szeretünk együtt lenni. Az egyetlen, ami mindkettőnknek szent és sérthetetlen magányos program, az a zuhanyzás/fürdés. Néha szoktunk együtt fürdeni, de akkor előtte vagy utána elmegyünk egyesével is :D

Viszont napi 1-2 órát mindig rászánunk, hogy mindketten tudjunk törődni a saját dolgunkkal, olvasunk, sorozatot nézünk, akármi, de ekkor is egy szobában vagyunk, vagy egymáson fetrengünk.