Fiatalok akik nem laknak együtt. Ti szoktatok takarítani a párotoknál?

Hát barátom családja elég rendetlen pl simán kint hagynák éjszakára a tejet az asztalon, meg a félig tele bögréket poharakat... ami a hűtőbe való azt elrakom, de amúgy nem szoktam elpakolni mindent amit mások hagynak maguk után mert nem az én dolgom. Ha a barátom a soros abban hogy ki/berakja a mosogatógépet akkor segítek neki. Vagy pl nyáron segítettem kerítést festeni. Ő nálunk elpakol maga után, meg amikor haza kell mennie és éppen le kellene vinnem a szemetet, akkor megkérem hogy ha már megy le akkor vigye le, mert a negyediken lakom szóval nem csak annyi hogy kiteszem a ház elé.

Volt már olyan hogy az albérletben (egyetemista) ketten takarítottunk ki, meg hogy felporszívóztam ott a szobáját mert hosszú haja van és bár rendet rakott előtte, de egyszerűen kétszer megfésülködik és megint minden tiszta haj. Szóval nálunk csak ilyenek voltak, azért az szóvá tenném ha én takarítok nála is ő meg nem csinál semmit.

soha, ez mindenkinek a maga feladata

én a helyedben menekülnék

Kicsit átérzem a helyzeted. Nálunk is úgy indult, hogy mindenki csinálta maga után otthon és besegítettünk a másiknak, ha éppen úgy esett. Aztán szépen fokozatosan úgy alakult ez, hogy én mindent kitakarítottam nálam mielőtt megérkezett, körbeugráltam, míg ott volt, egy tányért nem kellett odébb raknia. Nála meg mindig pont akkorra esett a takarítás, mikor én ott voltam és mire odahozta mondjuk a porszívót hirtelen eszébe jutott, hogy neki marha sürgős munkája van (otthonról is dolgozik), tegyem már meg, hogy felporszívózom. Ezt párszor eljátszottuk, majd én egyszerűen elkezdtem nemet mondani az ilyenekre. Jelenleg (egy nagyobb beszélgetés után) úgy állunk, hogy nálam is és nála is többnyire én főzök, praktikus okok miatt (én tudok főzni, ő kevésbé), mosogatásba, elpakolásba itt is, ott is besegít, takarítani mindenki maga takarít. Pár hónapon belül tervezzük az összeköltözést, amitől így már nem tartok, mert értelmesen meg tudtuk beszélni és hónapok óta működik is ez a rendszer.

Én egyébként úgy vagyok ezzel, hogy nagyon szívesen megteszek sok mindent, segítek, ahol tudok, de amint elvárás lesz, hogy mindent én csináljak (ráadásul két háztartásban), ő pedig a ruhát is ott hagyja, ahol leesett róla, abban a pillanatban megszólal a vészcsengő. Soha nem akarok teljes állás mellett még otthon is mindent én vinni, ha egyszer ketten vagyunk.

Ha szükséges besegítek. Apró dolgokra szokott megkérni, ami nem okoz problémát, kérni sem kell igazán. Letörölni a konyhaasztalt evés után, elrakni az összehajtott ruhát, elrendezni a kanapén a párnákat összehajtani a pokrócot mielőtt elmennénk otthonról stb.

A mosogatást viszont utálom, nálam szinte mindig van valami a mosogatóban (nem azt kell elképzelni, hogy a fél konyha fel van benne stócolva, De ha megeszek egy joghurtot megvárom, hogy legyen pár barátja a kiskanálnak és addig nem nyúlok hozzájuk amíg egy kisebb adag össze nem gyűlik ) ha nagyon nem fűlik hozzá a fogam akkor megkérem a barátom, hogy csinálja meg helyettem. Van, hogy ő maga ajánlja fel mert tudja jól, hogy hamarabb merülök könyékig a budiban és sikálom sterilre, mint hogy elmossak egy jó zsíros lábost. Ez az egy dolog amire havonta 1-2 alkalommal megkérem. Ezen felül vagy két házibuli után segített rendbe tenni a lakást. Míg én szépen felsepertem, felmostam letöröltem az asztalt addig ő levitte a szemetet és elvégezte az általam mélységesen gyűlölt mosogatást.

A barátom elég rendetlen, és szoktam takarítani a szobáját, ha már nagyon eluralkodik a káosz, viszont csak úgy, hogy ő előtte összepakol, én pedig ágyneműt húzok, felsöprök, felmosok. Ő is szokott nálunk segíteni, például a mosogatásban. Soha nem volt téma köztünk a "ki takarítson" kérdés, mert ha megkérem hogy segítsen, akkor bármiben segít, és én is neki.

Szerintem ez így normális, és ha a barátod ezt már elvárja tőled, hogy nála takarítgass, akkor az régen rossz. Beszéld meg vele, jelezd, hogy nem vagy a szobalánya, ha akar valamit, segítsen ő is!