Miért olyan fura, hogy nem nálunk fog lakni?

Barátom külföldi, és január vagy február elején Budapestre tervez látogatni (volt már itt korábban, de csak átutazóban, úgyhogy most látni szeretné az igazi "turistás" dolgokat is végre). Viszont mióta ez a látogatás "terveződik", azóta csak kapom a beszólogatásokat minden oldalról, hogy milyen dolog az, hogy nem nálunk (a családommal élek) fog lakni az alatt az egy hét alatt, és hogy milyen "prosti" dolog (?!) hotelbe menni (természetesen nem egy lepukkant városszéli motelben tervezünk megszállni, hanem valahol a belvárosban). Bennem ez korábban megmondom őszintén, fel sem merült, mert egyrészt eddig is úgy csináltuk (távkapcsolatban élünk), hogy mikor találkozunk, akkor mindig megyünk erre-arra (új város, új táj felfedezése etc.), így elég gyakran szálltunk már meg közösen hotelekben, így az én szememben ez a budapesti kirándulás sem nagyon különbözik azoktól, másrészt pedig már egy csöppet úgy érzem, kinőttem abból a korból, hogy anyutól két falra szeretném élni a nemi életemet, vagy hogy azért könyörögjek a szüleimnek, hogy "légyszí, légyszí éljetek egy számotokra teljesen idegennel egy hétig, meg etessétek, itassátok is természetesen...". Tehát, ilyet semmiképpen nem tervezek, de néha ezek a kommentek családtagoktól, barátoktól "megrémítenek", hogy lehet, én gondolom rosszul vagy nem tudom... Hozzátenném, hogy Magyarországon sosem lesz "közös fészkünk", tehát ha idejönnénk valószínűleg mindig maradna a hotel, viszont "nála" hamarosan lesz közös lakásunk, szóval onnantól kezdve picit lassítunk, nem járkálunk el annyit, és inkább az együttélésre koncentrálunk végre :).

Köszönöm a hozzászólásokat előre is!:)