Szerettetek már bele 4 év elteltével a legjobb barátotokba?

Van egy nagyon jó barátom, akit 6 éve ismerek. Heti rendszeressèggel találkoztunk mindig, volt hogy ő jött fel hozzám, volt hogy èn mentem vagy elmentünk valahova.

Igazából sosem tudtam rá férfikènt nèzni, hiszen az első pillanattól kezdve barátok voltunk, ő sem közeledett sosem felém, leszámítva 1-2 dolgot, semmi fèlreérthetőt nem csinált (ès azt is csak lehet, hogy bemagyaráztam magamnak).

Viszont 2 éve vettem èszre, hogy szèp lassan kezdek beleszeretni. Ha bajom volt, már csak attól jobb kedvem lett, ha a hangját hallottam. Olyan kisugárzása ès pozitív világnèzete van, hogy ilyen emberrel még nem találkoztam soha. Ha együtt vagyunk, akkor egyfolytában nevetünk valamin, de lehet vele komolyan is beszêlgetni.

A problémám az az, hogy nagyon megbízhatatlan, 3 helyen dolgozik, alig èr rá, nem nagyon lehet alapozni arra amit megigér ès emellett, pár embert leszámítva nagyon felszínes kapcsolatai vannak, amiket pont úgy ápol, mint ahogy velem is tartja a kapcsolatot. Felesèg nincs, 3 ève mentek szèt az èlettásával, azóta a párkapcsolatai is felszínesek és ritkán élik meg a 2 hetet.

Lehet velem.is csak akkor találkozik ha nincs jobb dolga stb. Nyilván szóba hoztam, de ilyenkor mindig az van, hogy velem nem szokott ilyet csinálni.

Mindenesetre megpróbáltam érzelmileg eltávolodni tőle, tudatosan "nem érek rá" fèl ève. Vannak rosszabb napjaim, amikor nagyon hiányzik ès vannak napok, amikor egy kicsit könnyebb. Viszont most kérdezte, hogy elmegyünk-e hètfőn megnézni a karácsonyi vásárt ès hiába tudom, hogy erősnek kellett volna lennem, nem tudtam nemet mondani. Ha nem megyek, akkor itthon verem a fejem a falba, ha megyek akkor megint fellángol az, amit eddig igyekeztem elnyomni.

Ti mit tennétek a helyemben?

30N, 40F