Ti mit szólnátok ahhoz, ha a párotokról kiderülne, hogy nemátalakító műtéten esett át?

A cikk nagyon tetszik, ez a sikersztori tényleg megmosolyogtatott, örülök a főszereplő boldogságának.

A magam részéről előítéletes nem, de vaskalapos az vagyok. Ami azt jelenti, hogy barátomként bármikor szívesen fogadnék bármilyen fura embert (akármilyen betegséggel, fogyatékossággal, nem-átalakítással él, a személyiségével leszek barátságban, nem a fizikai "porhüvelyével"), de ez a fajta liberalizmus átcsap kőkemény konzervativizmusba, amint párkeresésre kerül a sor. Nem tehetek róla, ahogy ő sem, hogy minek érzi magát, de számomra ez masszív kizáró ok. Annyi racionális magyarázatot tudok rá mondani, hogy saját gyerekünk nem lehet. Itt is a fiútestvér "adakozott", de szerintem az nem ugyanolyan. Ha előre tudom, akkor igyekszem elkerülni ezt a helyzetet. Ha már ismerem és szerelmes vagyok, talán másképp vélekednék, de az biztos, hogy komoly elfogadási nehézségeim lennének, nem tudnám olyan könnyen feldolgozni, mint a cikkben a feleség. Aki előtt egyébként tisztelettel adózom a bátorságáért.

Hátrány - a tudat maga, gyereke nem lehet (bár ez még naaaaagyon nem aktuális 10 évig legalább), tulajdonképp egy meleg aki nőnek van alakíva, szilikonmellek rondák.

Előny - tudja milyen is a csávó lét, ismeri azt hogyan kell úgy "csinálni a dolgokat" hogy az élvezetes legyen, nincs menstruáció.

Igaz, hogy nem láttam még átváltoztatott testet közelről, de teljesen kizártnak tartom, hogy ne venném észre elsőre, hogy valami nem stimmel. (Rögtön első ránézésre, minden nekivetkőzés nélkül.)

A netes ismerkedéssel meg úgy vagyok, hogy teljesen kizárt, hogy személyes találkozás nélkül beleszeressek valakinek a virtuális személyiségébe.

Szóval az eleve kizárt, hogy az én páromról ilyesmi utólag derüljön ki.

Az meg hogy tudom róla, és úgy szeretek bele, az pedig más okból, de az is teljesen kizárt. :)