Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már valakinek hasonló tapasztalata? Éreztetek már így valaki iránt?
Van egy gyönyörű és okos lány az egyetemen, akibe már jó rég óta szerelmes vagyok. Szimpatizál(t)unk egymással. Pasija van, de a story szempontjából ez most lényegtelen.
Minden nap gyomorgörccsel megyek be az egyetemre, hogy vajon látom-e, találkozunk-e. Iszonyatosan zavarban vagyok előtte, ezt megelőzően még ennyire nem vert a szívem lány miatt. Ha találkozik vele a tekintetem, olyan, mintha a napba néznék. Fenomenális is, de nagy megrázkódtatás...
Elgondolkoztam valamin: ahogy elnézem a többieket, szerintem nincs még egy ugyanilyen srác az egyetemen, aki ennyire ideges lenne egy lánytól, és ennyire plátóian, ennyire epekedve szeretne valakit. Nem tudom leplezni a fizikai tüneteimet, annyira ver a szívem, annyira zavarban vagyok már attól is, ha csak várakozok, hogy megjelenik-e. Mintha szigorlat előtt lennék. A múltkor egy egész előadást kellett úgy végigülnöm, hogy ott ült közvetlenül mögöttem. Remegtem, alig tudtam jegyzetelni. Borzasztó volt… Még szerencse, hogy nem vagyunk sehol egy szemináriumon se együtt. na, az lenne a halál, meg se tudnék mukkanni előtte.
Ha messze vagyok tőle, ahol tudom, hogy nem jelenhet meg, akkor nagyon vágyom a közelségére, és idealizálom, hogy magabiztosan adom elő magam, bókolok neki, nem izgulok stb. Viszont a valóság épp az ellenkezője, egészen pokoli, mert amikor az egyetem 1 km-es közelébe érek, ideges leszek, és elkezd kalapálni a szívem. Szóval, szerintem nincs hozzám hasonló fiú az egyetemen, aki így érezne egy lány iránt. Ahogy őket látom, nagyon felszabadultan beszélgetnek akárkivel, én pedig magzatpózba összehúzom magam, nehogy meglásson az a lány, mert félek, hogy beégek előtte. Félek, hogy látja rajtam a szorongást, izgulást.
Tudja, hogy tetszik nekem (elmondtam neki), és szerintem sejti, hogy szerelmes is vagyok belé, ez is növeli bennem a feszültséget. (Nem zárom ki, hogy ő is érez irántam valamit.)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alapból van egy erős szociális fóbiám, amit ez megsokszoroz.
Szerintetek mit kéne tennem, mert ezt így már nem bírom? A pia nem megoldás, pszichológus pedig drága és már próbáltam, de nem vált be.
Elsősorban hasonlóan érző fiúk hozzászólásait várom, de szívesen elolvasom a lányok írásait is, akik hasonlóan éreznek/éreztek valaki iránt. Örülnék, ha megosztanánk egymással a érzéseinket, tapasztalatainkat.
20/f
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A csajnak p asija van. Ha összevesznének sem te leszel a következő pasija.
Amúgy meg az "osztály legjobb nőjébe" a legkönnyebb szerelmesnek lenni.
Keress már egy hozzádillő, kedves lányt és hagyd ezt az álmodozós baromságot.
Komolyan szánalmas az egész. Ráadásul mások is látják, hogy bejön a csaj, de meg sem mered szólítani. Legyen már önbecsülésed.
válasza:26 éves létemre, igen tudom milyen.
Bár egyszer éreztem ilyen tüneteket, akkor 16 körül voltam, és butaság volt az egész. Azt gondoltam, hogy mekkora hülye voltam. Nem kell ilyen soha többé, és nem is akartam senki iránt így érezni, soha. Nem is nagyon voltam szerelmes sem úgy, de ezt nem is bántam sokáig.
Nos idén - mindennek ellenére- ismét előfordult, pedig azt gondoltam, soha nem érzek ahhoz a kamaszkorihoz hasonlót.
Már a hangja hallatán megdobogott a szívem, nem szoktam zavarba jönni sem a férfiaktól, de nála valahogy teljesen szétestem, ha megláttam: pulzus fel, izgultam, hol nem mertem rá sem nézni, hol nem tudtam nem bámulni az arcát.. :D Egyszerűen imádtam a szemét, a mosolyát, a hangját. Annyira feldobott, ha találkoztunk.
Alig láttam csak párszor, és még így is minden nap eszembe volt.. Szabályosan szendvedtem is ettől az egésztől néha.
Rettenetesen furcsa volt az egész, -és bár most végre alább hagyott a dolog végre-, de még mindig különösnek tartom. Olyan furcsa az egész.
Tudom, hogy az elején idealizáltam, meg ez az egész érzés maga illúzió. Mégis nagyon jó volt újra ilyet érezni, amire már nem is emlékeztem. Persze így, hogy nem lehet csak plátói meg borzalmasan rossz volt.. Így örülök, hogy most már azért normális szinten van, és nem fáj.
Egyébként meg a plátói tényleg nem lehet valós, illúzió és a saját ideálod kivetítése rá. Persze ettől még akár működhetne is a dolog, ha nagyrészt megfelel az elképzeléseidnek,de idővel ez a lángolás, remegés alábbhagyna amúgy is, ha megismernéd a valódi énjét,és jönnének a szürke hétköznapok.
Mondjuk ebben az állapotban ezt hiába tudatosítja valaki ésszel, mert ilyenkor nem az dominál.
válasza: válasza:Brit tudósok? Komolyan? Ne nevettess már.:)
Komolyan olyan példát hozol fel( brit tudósok), akiknek az állítását "felfedezsét" statisztikailag legalább az 50%-át megcáfolják a következő 1-2 évben? Aranyos. :)
"Nem, csak még nem ismered eléggé. A kivetítést se értem, tetszik neki, és kész, azt se tudja, milyen, úgyhogy nehezen vetíthetne ki."
Olvasd el újra mit írsz, és értelmezd annak fényében, amit írtam.
EZ puszta pszichológia. Pont azért vetíted ki, mert nem ismered ANNYIRA. Ismersz róla pár dolgot, és érdekel, ezért ez egy természetes folyamat, hogy mindent tudni akarsz róla, és önkéntelenül is a saját fantáziád egészíti ki a róla alakított képet.
Ezt nem én mondom ( és nem brit tudósok lol), pusztán így működünk.
A kis fellángolások, plátói szerelmek is PONTOSAN ezért tartanak olyan sokáig: mert nem ismered meg a valódi személyiségét, így esélye sincs ledönteni a kis álomvilágodat. Ugyanis rajongani legfőképp csak így lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!