Nagyon gáz, hogy a gondolatától is folyik a könnyem?

Szerintem meg ha valakivel összekötni tervezem az életemet örökre, az a minimum, hogy ne legyenek "magánügyeink" egymás előtt érzelmi téren. Ha bennem sem bízhat eléggé a párom/férjem ahhoz, hogy merjen sírni a szemem láttára, akkor kiben fog? Neki is szüksége van egy biztos pontra az életben, avagy egy olyan személyre, akivel bármit bármikor megoszthat, mert az a sebezhető oldalával együtt is szeretni és becsülni fogja.

Kérdező: nem, nem gáz könnyezni a saját esküvődön, szerintem akármelyik normális nő akkor boldog, ha heves érzelmeket képes kiváltani a társából.

Már hogy ne lennének magánügyeink egymás előtt érzelmi téren?

Amúgy meg az volt a kérdés, hogy gáz-e szerintetek... Szerintem igen, mert idegesít a megjátszott érzelgés és a hiszti is. Az esküvőn sírás az érzelgés kategória. Egy könny vagy ilyesmi nem zavar, de nem mondja már senki, hogy szokványos, hogy a fickó az esküvő gondolatától is reflexesen itatni kezdi az egereket?

Szerintem gáz, de lehet, hogy valaki ezt őszintének vagy cukinak stb tartja.

Oké, te a kérdésre reagáltál, én meg a kommentedre, ugyanis azzal hogy ideírtál valamit, elfogadtad, hogy bárki olvashat téged és véleményt formálhat. Ha zavar, akkor legközelebb tartsd meg magadnak, amit gondolsz.

Egyébként senki nem beszélt itt üvöltve zokogásról és földre rogyásról, lehet sírni anélkül is, hogy az ember szándékosan odavonná mindenki figyelmét, de azt hittem, ez egyértelmű. Amennyiben az illető nem parádézik, nem értem, mitől lenne megjátszott egy ilyen érzelmi reakció. Sokkal inkább megjátszás az, amikor egy férfi visszafojtja a könnyeit keménykedésből, vagy azért, hogy a nője elvárásainak megfeleljen. Ha te olyan kapcsolatot szeretnél, ahol a felek nem vállalhatják fel magukat maximálisan egymás előtt, bizalmatlanok a másikkal, vagy azon görcsölnek, hogy mindenáron tökéletesek maradjanak a párjuk szemében, szíved joga, én továbbra is azt vallom, hogy egy igazán elmélyült kapcsolatban nincs helye a gátlásoknak.

(Btw, nem csak az esküvőn sírást kifogásoltad, hanem mindenféle sírást, amit nem a szülők halála vált ki, nézd vissza magad.)

Nem tudok erre mit mondani, azon kívül, hogy nekem fura, ha egy férfi az esküvő gondolatára sírva fakad, nem egyszer, hanem mindig.

A sírás amúgy elég egyedi dolog, valaki sírósabb, vki nem. Illetve a családban, ahol nevelkedik az ember, ott is befolyásolódik.

Nekem általában a sírás nem érzelem kifejező eszköz, nem jelent intim kapcsolatot, ha valaki vállán sírok, nem sírtam egyik nagyszülőm halálakor sem, akkor sem, amikor a szeretett kutyám holttestét vittem a hamvasztásra stb

Ha túldolgozom magam, akkor szoktam bőgni, de az magányos program, siratom az életemet pár órát, aztán abbahagyom.

Az érzelmeimet a párommal más módon is meg tudom osztani. Ő sem sírós.

Ez mind az én magánügyem. Értem, hogy nem érdekel. De a kérdezőt érdekelte. Nem az volt a kérdés, hogy ha sírva fakadok az esküvőn, hol találok papírzsepit.

Amúgy de, szerintem rettenetesen érzelgős kérdés. Már előre arról írni, hogy ő majd sírva fog fakadni. A "folynak a könnyei" kifejezés is teátrális. Engen zavarna egy ilyen pasi, mert azon gondolkoznék, hogy akkor is fog-e sírni, ha megtámadja a barlangot a kardfogú tigris. De megértem, hogy más ezt nem így látja, a fiút kedvesnek, romantikusnak, könnyeit a meghatódás, boldog szerelem stb jelének tartja.

Amúgy meg sok boldogságot 😀

A másik, hogy én nem szeretnék olyan kapcsolatot, ahol "szűrő nélkül, mindenki maximálisan felvállalhatja magát a másik előtt".

Ha a másikat korlátok és gondolkodás nélkül, tetszőleges dózisbsn etetjük önmagunkkal, az engem a libatömésre emlékeztet.

Nem megjátszani kell magunkat, csak tudni, hogy a másik ember az másij ember, nem az én érzelmi igényeim kiszolgálásara teremtetett.