Nem akarom hogy az a személy aki a legszebb emlékeket adta, maga is emlék legyen. Szerintetek?

Úgy imádtam a barátnőmet, bármit megtettem volna érte, a tenyeremen hordoztam. Persze voltak hibái, de nagyon aranyos, kedves, jólelkű, cuki volt. Szép, gyönyörű szép, és agyas is volt. A szex szuper volt vele, szerettem és nagyon vonzó volt. Pajkos volt, vicces. Nagyon szerettem. Nagyon sok időt töltöttem vele. Mielőtt megérkezett volna az életembe, magányos voltam, lelki problémáim voltak. Előtte sokat fejlődtem, őt is azért tudtam felszedni.

Már régóta külön vagyunk a barátnőmmel. Azért mentünk külön, mert kiment az apukájával az USA-ba 3 évre, amikor 20 éves lett. Most már lassan 23 lesz...

Eleinte azt beszéltük várunk egymásra, de olyan rossz volt, mintha távoli, szenvedő barátok lennénk. Ezért szakítottam vele. Nagyon rossz volt, és egy idő múlva megbántam, de mikor kerestem, már hallani sem akart rólam. Idővel aztán felvette velem a kapcsolatot, de már tényleg barátilag beszéltünk csak, és nem minden nap. Azt mondta ha hazajön és dolgozni fog a kémia ugyanúgy, akkor összeállhatunk újra. Az is opció volt hogy kiutazok hozzájuk több hétre. De aztán megírta hogy lefeküdt valakivel, és megszakítottam vele a kapcsolatot. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy valaki mással volt. Utána megint eljött az idő hogy kerestem de hallani sem akart rólam. Hazajövetele előtt már nem kerestem, gondoltam majd élőben.

Aztán mikor már egy hete itt volt, felhívtam, és megkérdeztem találkozhatnánk-e. Azt mondta persze. Kérdeztem mikor tudnánk találkozni. Azt mondta, pl. most. Úgyhogy felkerekedtem és oda mentem ahol volt. Első gondolatom az volt, hogy milyen gyönyörű lett. A képeiből gondoltam, de élőben más. Aztán megöleltük egymást. Lábunk közé vettük a várost.

Na mindegy, most már tudjátok a sztorit. Bő 4 éve ismertem meg. Szerintetek lehet valami? Minden erre irányuló kérdésemet hárította.