Milyen érzés, hogy akibe szerelmes vagy és ő is beléd, a lelki társad is?

nagyon jó.

mi lelki társak vagyunk és szerelmesek, de a kapcsolat külső akadályok miattt most nem realizálódhat, de attól még vagyunk egymásnak.

sőt, ha nem teljesedhet be, akkor is szép, a lelki társ élményt magasabb rendűnek tartom a szerelemnél.

A mostani barátom ilyen számomra. Felemelő érzés, de egyben nagyon ijesztő is, mert az ő elvesztése, bármilyen okból, annyira fájna hogy biztosan nem lennék képes másra úgy tekinteni vagy 25 évig. Az első szerelmem, a legjobb barátom, mintha ikertestvérek lennénk, annyira hasonlítunk. Kitaláljuk egymás gondolatait, ugyan olyan az ízlésünk, rajongunk egymásért, ugyan azok a céljaink, a szex a világon a legjobb, egyforma a humorunk. Ilyen ember 10000%, hogy nincs még egy. Látott már a legrosszabb és a legjobb pillanataimban, én is őt, mégis mindig biztattuk, szerettük egymást.

Ez különleges dolog szerintem, ennél fogva megbecsülöm, egy szintén ilyen irtó közeli barátnőmet már veszítettem el (mármint barát-nő, tehát nem jártunk :D), és nincs olyan nap hogy ne gondolnék a barátságunkra, és arra hogy mit veszítettünk. Ez szerintem párkapcsolatban hatványozottan fájdalmas dolog.