Miért élem meg világvégének a kudarcot, és miért nem tudok változtatni magamon?

23/l vagyok, átlagosan normálisnak mondanám magam,mert az is vagyok,de nincs elég tartásom meg önbizalmam, megszeppenek egy jó pasitól,ha tovább randizunk túl hamar olyan szinten szerelmes leszek,hogy a másiktól nem bírok elszakadni gondolatbansem, ha lapátra kerülök akkor azt úgy élem meg,mintha meg kéne tőle halnom. Mondhatom,hogy sok tapasztalatom van már mindenféle típusú pasival, mindig levonom a tanulságot,hogy hogy nem szabad viselkednem,de egyszerűen mindig az a vége,hogy nem hagyom hogy a férfi idvaroljon nekem,azonnal akarom őt, mindenestől, mindent megteszek,agyonra alázom magam... Egyébként értelmes,csinos, kedves, házias,odaadó vagyok, de ez van bennem amiket fentebb írtam,ami nagyon megnehezíti az életem,és nem csodálom ha senkinek se kellek... Kiskoromban elváltak a szüleim,nem kaptam elég szeretet meg törődést,és ez miatt vagyok ilyen... Egy parányi szeretetért képes vagyok tálcán adni magam... Voltam pszichológusnál,de sajnos nem tud segíteni... :(