Új kapcsolatban meddig várnátok a szerelem/érzések kialakulására?

25 éves lány vagyok, szóval már nem vagyok annyira fiatal, már abban a korban vagyok, amikor idejét érzem valaki mellett megállapodni. Egy lényeges dolgot nem írtam le, mert úgy éreztem, csak hosszan tudnám kifejteni, de megpróbálom röviden összefoglalni. 5 éves távkapcsolatomnak (havi 1 találkozás) lett vége néhány hónapja, és még mindig bennem van az exem, annak ellenére, hogy nem jó ember, soha nem törődött velem úgy, ahogy azt megérdemeltem volna, nem tervezett velem közös jövőt, mindig volt benne egy alapvető ridegség, végigszenvedtem vele ezt a hosszú időszakot, miközben valami miatt (megmagyarázhatatlan okból) nagyon szerettem és ragaszkodtam hozzá. Erről tud a mostani barátom is, az elején letisztáztuk, hogy sajnos még vannak érzéseim bőven a volt párom felé, viszont szükségem van rá, hogy valaki mellett csak úgy jól érezhessem magam, egyelőre kötöttségek nélkül, kicsit elterelje a figyelmem, mert nagyon hamar megzuhannék, ha egyedül kellene lennem.Tehát direkt letisztáztam vele, hogy valószínűleg jelenleg érzelmileg alkalmatlan vagyok egy komoly kapcsolatra. Tudom , hogy ez nem hangzik jól, de úgy éreztem, tényleg erre van szükségem, mert olyan szinten voltam kiborulva a szakítás után még 1 hónappal is, hogy megállás nélkül csak bőgtem, és kattogtam, és valahogy nem akart csillapodni ez az állapot. A mostani fiú sokat segített abban, hogy újra nőnek érezhessem magam, és kicsit kiszakadjak a fájdalmamból. Csak úgy gondolom, túl hirtelen jött ez az egész, és ő nem egy olyan ember, aki ne érdemelné meg, hogy szeressék, és csak pótlék legyen..Lehet, hogy csak akkor jönnék rá, hogy hiányzik, ha nem lenne, nem tudom..Azt látom, hogy ő odavan értem, de nem tudom, szerelmes-e belém. Egy részem azt mondja, megérdemel annyit, h még időt adjak az érzések kialakulásának..a másik részem viszont fél attól, hogy nem alakul ki semmi, és csak neki lesz rosszabb...nem tudom, mit kellene tennem:(

Igen, de ez eleve így indult, hogy én ezt a tudomására hoztam, nem vertem át, nem állítottam, hogy komoly kapcsolatot szeretnék, hanem nyíltan elmondtam neki, hogy egyelőre számomra az a cél, hogy felejtsek, és eltereljem a gondolataimat, és ő ennek tudatában mondta, hogy próbáljuk meg. Ha ő nem lett volna, kb azóta is itthon bőgnék, és arra se lennék képes, hogy bemenjek dolgozni. Kizárólag azért kezdett a figyelemelterelésből más irányba haladni a kapcsolatunk, mert a viselkedésével, a törődésével azt az érzést keltette bennem, hogy érdemes lenne máshogy is megpróbálni. Persze ez nem lett kimondva, csak bennem fogalmazódott meg. Szóval nem akartam én ezzel semmi rosszat, és nem érzem azt, hogy hazudtam volna neki bármeddig is,de most kezdem azt érezni, hogy nem jó ez így.