Fiúk, szerettetek már bele szexkapcsolatnak indult partnernőtökbe?

Volt ilyen... illetve van.

Először nagy mellénnyel voltam, hogy majd belémzúg, addig is etetem, hogy komoly kapcsolatot akarok, pedig nem.

Aztán akkor estem először arcra, mikor felvette, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni, majd alakul.

Egy idő után kirakott, mert hogy szép volt, jó volt, de neki szexkapcsolatnak pont elég volt. Én kb. akkor kezdtem úgy érezni, hogy lehetne több is, mert egy aranyos, házias, gondoskodó nő, másrészt erős, határozott, és tudja mit akar. Ráadásul okos, humoros, szóval tényleg olyan nő, akit mindig is kerestem, csak belőle nem néztem ki eleinte túl sokat.

Mikor mondta, hogy vége, akkor azért a hiúság is dolgozott bennem, mert én egy jó pasi vagyok, engem nem szoktak dobni. Gondoltam visszaszerzem, ha akarom, és majd kidobom én. :) (Aranyos vagyok, tudom...)

Belement, hogy találkozzunk, átmentem hozzá, szexeltünk, és kvázi kidobott.

Eszébe nem jutott, hogy többet akarok.

Amikor először felvetettem, hogy ott is aludhatnék, még nemet mondott. Ez se esett jól.

Aztán megint csak közölte, hogy vége, ő többet akar egy férfitól, mint csak szexet. Győzködtem, hogy mondjuk akár tőlem is kaphatna többet, de az hitte, hogy kamuzok. Elég rendesen megdolgoztatott, nem egyszer kellett órákig szerenádozni neki telefonon, mire sikerült elérni, hogy találkozzunk.

Közben voltak jobb és rosszabb időszakok, volt amikor padlóra kerültem, mert megszűnt a munkahelyem, de akkor is kitartott, és nem úgy viselkedett, mint akit a pénz érdekel. Egyre jobban ragaszkodtam hozzá. Már azon kezdtem el gondolkodni, hogy annyira nem is lenne baj, ha pl. becsúszna egy baba. Sőt, akár össze is költözhetnénk.

Aztán volt egy komoly veszekedésünk, az én hülyeségem miatt, és akkor éreztem, hogy vége, itt tényleg kidobott. Próbáltam megint visszakönyörögni magam, de elhajtott, pedig még akkor is meggyőződésem volt, hogy bármikor visszakapom, amikor csak akarom.

Egy darabig úgy voltam, ha akar, majd keres. De nem keresett. Aztán láttam facebook-on, hogy valami pasi ölelgeti, meg célozgat neki arra, hogy ez a kapcsolat házassággal is végződhet, meg hasonlók. Legszívesebben megöltem volna.

Ráírtam a csajra, hogy jó lenne kicsit beszélgetni, vannak még elvarratlan szálak. Belement.

Beleadtam apait-anyait, mire sikerült megcsókolnom, és akkor éreztem, hogy elveszett. Már "csak" arról kellett meggyőznöm, hogy most szakítson a másikkal, mert nem leszek a szeretője. Meg tudom róla, hogy ilyenbe nem menne bele, és akkor féltem, hogy én maradok alul.

De belement! Kidobta! Másnap találkoztunk, és elvittem egy romantikus kirándulásra. És meg is kértem a kezét.

Azóta eltelt másfél év, és már a feleségem.

Nekem az életben nem kellett még nőért küzdenem, szerintem pont ezzel fogott meg, hogy érte muszáj volt.

Engem majdnem egy évig fűzött a barátom, mire belementem vele, hogy jó akkor legyen egy egyéjszakás (igazából vonzott nagyon is, de voltak tényezők, amik miatt nem akartam közben mégsem...), ott én jelentettem ki kategorikusan, hogy ez ennyi volt.

De nem hagyott békén, hívogatott, keresett, aztán egyre többet beszélgettünk, persze mindig az volt a vége, hogy egymás karjaiban kötöttünk ki. Voltak félreérthetetlen megjegyzései, de valahogy az akciói meg azt mutatták, hogy ne is reménykedjek. Én már nem mertem sehogy sem reagálni, de közben mindig ott volt, hogy mi van ha, mert arra rájöttem közben, hogy nagyon jó páros lennénk együtt és nem csak a szex miatt.

Végül több mint fél éves huzavona után megkérdezte, hogy lennék - e a barátnője. Most már egy éve együtt, együtt is élünk. :) Szerelmes vagyok belé és ő is belém.