El fog múlni valamikor ez az érzés?

Komolyan, 30 évesen egy tizenéves agyi szintjén állsz! Nem is csoda, hogy lánynak titulálod magad és nem NŐnek!

Kifogás és kifogás, hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni! Ha csak ülsz, és várod a sült galambot, úgy még 100 évig is kínozni fog ez az érzés!

Kislány, azért, hogy valami elmúljon azért tenni is kéne!

A saját életeddel azt csinálsz, amit akarsz, ha elb..szod teljesen felesleges dologra az idődet, akkor ez van, majd egyszer rájössz, hogy mi is a helyzet.

A női fantáziálgatásban első osztályú vagy: "Azóta sokszor gondoltam rá, mi lett volna ha."

Semmi sem lett, ideje lenne felébredni és tenni azért, hogy elmúljon!

Pl.: zárd le a múltat, kezdj önismerettel foglalkozni, járj el a barátnőiddel szórakozni, szentelj időt a hobbidnak...stb.

Egyébként én még mindig nem értem, hogy minek fektettél bele teljesen feleslegesen egy olyan dologba energiát és időt, aminél már az elején lehetett tudni, hogy soha nem lesz semmi!

"Èvekkel ezelött megláttam valakit "

Ergó még mindig hatással van rád, és nem zártad le a múltat, vele foglalkozol, ha pl. ahogy állítod meghallasz egy zenét. Ez energiabefektetés. Plusz az is, hogy "Azóta sokszor gondoltam rá"

Zárd le a múltat, ennyi az egésznek a titka, és akkor nem lesznek rád ennyire hatással az általad felsorolt dolgok.

Kérdésedre a válasz: nem, mert lezárom a múltat.