Szerintetek létezik olyan, hogy valakibe senki sem szerelmes?

Ha belegondolsz, ez nem is annyira off kérdés.

Én sem vagyok egy matyóhímzés, sőt alacsonyabb is vagyok, de igenis megharcolok a dolgokért. 2 külön diplomát szedtem össze, 5 nyelven beszélek, melózok, kocsit, lakást vettem, futok és gyúrok.

Hajtom a dolgokat és igenis felvállalom a megnyerhetetlen csatákat is.

Nem hátrálok meg, nem nyugszom bele az ilyen csalódásokba.

Nem azt mondom, hogy én vagyok az élet császára, de ha egy nő fejével gondolkozol, te kit választanál kettőnk közül pusztán az eddig listázott tulajdonságaink alapján?

És ez még messze nem a szerelem témája, csak az, hogy kinek adjon esélyt akár a szerelembe vezető úthoz?

Üres frázis, hogy javíts magadon, viszont törekedhetsz rá és a törekvés az, amit díjazhatnak.

Nem tudok elmenni pár dolog mellett, mert egyben vicces és bicskanyitogató...

"Lehet,hogy némely nők nem szeretik a romantikát, de a többség igen. Nézz már szét az oldalon, hány nő panaszkodik, hogy a párja nem viszi sehová, soha nem figyel rá, se egy virág, se egy szép szó."

Ezt a való életben is tapasztaltam/tapasztalom és mindig megfogalmazódik bennem a stratégiai kérdés, hogy ezek a nők miért nem egy romantikus, gondoskodó, kedveskedő férfival vannak együtt?? Tudok olyanokról is, akik végigrinyálták az egész életüket, mert egy undorító férjük volt, aki még bántalmazta is őket, mégis vele voltak. Sőt, saját bőrömön is megtapasztaltam már, mennyit ér, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyok egy nővel, aki már maga is azt mondja, hogy én vagyok a lelki társa. Mondanom se kell végül azt a csávót választotta, akivel azóta is csak veszekednek és nem törődik vele, miközben velem tökéletes volt ilyen téren az összhang. Csak ugye velem nehezen lehetett volna villogni a társadalom előtt. Ja és azt még hozzátenném, hogy bőven felnőtt nőről beszélek, nem tiniről. Úgyhogy ezt a fasságot hanyagoljuk, nők meg a romantika, vicc.

"Csak annyit tennék még hozzá, hogy a nőknek is fontos a férfi külseje, de nem annyira, mint a férfinek a nő külseje. A nő hosszabb távon sokkal jobban értékeli az őszinteséget, szeretetet..."

Mára ez is rendesen átcsapott inverzbe. Ide most leírhatnám, hogy ha megkérdezünk egy férfit, hogy 10 random nőből mennyit talál szépnek, kapcsolatra alkalmasnak, és ugyanezt egy nő esetében is megtennénk, a férfi 10-ból 8 nőt elfogadna barátnőnek, míg egy nő jó esetben 1-2 férfit tartana elfogadhatónak, rosszabb esetben egyet sem. Akkor kinek is számít a külső? Meg melyik nemnek van meg a döntési lehetősége? Hát nem a férfinak. S épp azért, mert egyre több srácnak van komoly gondja a barátnőszerzéssel, egyre többen értékelik a legapróbb szeretetet is, amit nőktől kapnak. Nyilván a csajok körében népszerű "alfahímek" sz.arnak bele, ha az egyik csajnál nem jön össze, majd a másik szétrakja a lábát.

Gondoltam helyrerakom ezt a két dolgot, mert számomra érthetetlen, hogy egyes nők mennyire vakon tudják járni a világot. Nem személyeskedésnek szánom, nem a te hibád, csak ki van nyalva tövig a seggetek, és a rózsaszín ködtől nem látjátok magatok előtt az erdőt, mert nektek sosem kell megtapasztalni a dolgok árny oldalát.

Létezhet, mivel a szerelem nem 1 másodperc alatt alakul ki. Abban az esetben, ha nem ismerkedsz, nem mutatod ömagad máoknak, nem szocializálódsz, megeshet, mivel elégé lecsökkented az esélyeidet.

Viszont olyn, hogy valaki senkinek se legyen vonzó, ne tetszen valakinek, ilyen nem létezik. Biztos vagyok abban, hogy mindenki tetszik valakinek akárhogy néz ki. Sőt nem is egy olyan embernek tetszik, aki a világ másik felén él, hanem a környezetében, és nem az anyjára gondoltam.

Te is biztos bejöttél valakinek, csak nem mutatta látványosan, és a jelét, nem jelnek vettted, vagy épp azért nem vetted észre, mert ásra hajtottál. Anno én is utólag több évvel később gondotam bele többször, hogy iskolás koromban több lánynk bejötttem, mint hittem.