Van valakinek ötlete?

"nagyon rossz és melankólikus időszakom volt" -> legalább belátod, mi az egyik oka, amiért nem működött

"A szakítás nagyon megviselt...Később megbeszéltük, hogy barátok leszünk" -> miért? ez mire volt jó? még mindig vonzódsz hozzá.

"egyszerűen csak kicsattanok a boldogságtól amiatt, hogy a barátomnak mondhatom" -> magadat áltatod. Legbelül abban bízol, hogy a barátságon keresztül fogtok újra randizni/összejönni.

Szerintem nem sikerült elengedned a múltat, csak magadat eteted kakaburgerrel. Őszintén, ez a véleményem.

Mit tehetnél? Mindenekelőtt szedd össze magad. Kezdj el más nőkkel is ismerkedni és randizni. A volt párodat pedig ne keresd, ha keres, szervezz randit. Mintha az első lenne.

A szerelem utáni kapcsolat sosem működik. Persze igen, vannak városi legendák arról, hogy egy hatalmas szerelemből barátság szövődik vonzalmak nélkül, de ilyen nincs, legalábbis kevesebb az esélye 0,00001%-nál.

Elmesélem a sztorim, hátha tanulsz belőle:

17 évesen jöttem vele össze, ő vlt a második kapcsolatom. 3 hónapig jártunk, majd elköltözött messze. Szerelmes volt belém, én a mai napig nem tudom viszonoztam-e, de az tény hogy szerettem vele lenni és vaami nagyon húztt felé.

Szenvedtem, lefogytam, ki voltam akadva totál. Azzal áltattam magam, hogy majd visszajön egyszer úgyis.

Igen, visszajött. 3 év múlva. Nekem már komoly kapcsolatom volt, komoly terveim, és egész egyszerűen, mint a mesében, beállított az ajtómnál hogy ő bizony megjött. Elzavartam, nem tudtam a dolgot hova tenni.

Elmondtam neki hogy barátom van és komoly, szóval hagyjon engem békén.

Itt maradt a városban, kivett egy lakást miattam és minden nap becsöngetett.

Elhatároztam, hogy barátkozni fogok vele. Hogy megbeszéljük, majd elküldöm, hogy menjen másik városba (egyébként sem ide valósi). Barátkoztunk és tök jóba lettünk. A barátom kicsit féltékeny volt, de nem volt ellenvetése. Aztán a barátom megkérte a kezem. Első gondolatom az volt, miközben ott térdelt szegény, hogy mit fog hozzá szólni az exem. Igent mondtam. Terveztük a jövőnket, és egy idő után észbe kaptam, hogy nem tudom a vőlegényemre koncentrálni, nem tudok gondolkodni, mert az exem jár az eszembe. A mi lett volna ha, meg a megannyi kérdés, ami zakatolt folyamatosan. Ezt a vőlegényem is észre vette és szakított velem.

Nem voltam az exembe szerelmes, de felkavarta az életemet. Teljesen. Kirúgtak a munkahelyemről is és el kellett jönnöm otthonról is. Az életem a feje tetejére állt és kicsúszott az irányítás a kezeim közül. Kértem a régi exem segítségét álláskeresésben, de nem segített. Nem értettem mi történt vele. Utána eszembe jutott. Régen is és most is ugyan olyan ember maradt. Önző, aki megy a maga feje után, közben feléget maga mögött mindent, szenvednek miatta az emberek, közben egyre több és több kell neki mindenből. Ügyesen manipulál, amíg meg nem szerzi amit akar, majd dobbant.

Ez esetben a célja az volt, hogy újra belé szeressek. Ezt nem érte el, de a szakításomat igen.

Őt azóta sem láttam, de nem is baj. A vőlegényemmel kibékültünk, aki azóta a férjem lett! :)

Azóta sokat tanultam az ilyen jelenségekről, a manipulációról, a természetfeletti vonzerőről, és a meditációról. Nehezen tudnak kizökkenteni azóta a kiegyensúlyozott életemből. :)

Szóval nem működött nektek egykor, később sem fog. A találkozások, az emlékek felszakítják a régi sebeket. Ez egyikőtöknek sem jó.

Keress másik párt, menj el bulizni a haverokkal, sokat! :) merülj el a munkába, karrierbe, tanulásba, stb. Egy ember a múltban van, akinek nem véletlen hogy nincs helye a jövődben!

Persze vannak esetek, mikor exek kibékülnek, de ott nagyon át kell értékelni a helyzetet, hogy valóban megéri-e. A régi problémák ugyanúgy előtűnnek, és lesznek újabbak is, de azt már TI, KETTEN döntitek el, hgy van e értelme helyrehozni, vagy eltűrni a másik rigolyáit a jó dolgokért! :)

Sok sikert az életben! :) Legyél nagyon boldog!