Úgy érzem már nem szeret, vagy legalábbis nem annyira. Szerintetek?

En nem josolok sok jot. En is ereztem az exemen ezt. Noi megerzes bevalt. Rakerdeztem, beigazolodott. Persze elotte azt mondta semmi nincs. Vegul ot ev utan kirakott.

26N

Minden párkapcsolatban eljön az az idő, amikor alább hagy a kezdeti lelkesedés, elmúlik a rózsaszín köd, és az ember egyszer csak rácsodálkozik, hogy "jé, ki ez itt mellettem". Ez a folyamat kivétel nélkül mindenkiben lezajlik, csak különböző ideig tart: van, akinél pár hét, vagy hónap, van, akinél hosszú évek múltan következik be a felébredés az idealizált állapotból.

A kapcsolatot pedig az fogja meghatározni, hogy mit tud kezdeni az ember a VALÓSÁGGAL, a szürke hétköznapokkal, amikor már érzékeli a társa hibáit, gyengeségeit, amikor már tudatosan dolgozni kell a kapcsolatért annak érdekében, hogy az működjön.

Kellemetlen, ha a kapcsolatban tartó felek máshol tartanak ebben a folyamatban: az egyik még lángolna, a másik pedig már két lábbal jár a földön.

Ilyenkor fontos lenne a kommunikáció, a tudatos közös munka a kapcsolatért. Ha ő erre nem képes, akkor te nem tudsz mit tenni.

Az 1-es egy olcsó kapitalista, értéktelen választ írt.

Az egyik megoldás az lenne, ha több programot tudnátok együtt szervezni szabadlevegőn, illetve moziba és színházba is mehetnétek, meglepetés randikat szerveznétek, stb. Van egy pár jó cikk erről a neten.

Számtalanszor éltem már át életemben, hogy a lelkesen, lánggal induló kapcsolatban egy idő után már nem vonzódtam a másikhoz, nem vágytam a közelségére, idegesítettek a hibái, de közben küzdöttem magammal az érzéssel, mert olyan jó lett volna még érezni kicsit a lángolást...

Ezek az érzések NEM tudatosan fogalmazódnak meg, ha kérdezték, mi a gond, azt mondtam, semmi... próbáltam magamban elrendezni.

Utólag úgy látom, hogy alapvetően két hibát követtem el ezekben a kapcsolatokban. Egyrészt olyanokkal jöttem össze, akikhez hosszú távon nem tudtam vonzódni, csak a kezdeti rózsaszín köd tette őket számomra vonzóvá. A másik, hogy csak elvártam, hogy jöjjenek a kellemes érzések, de tenni nem tettem érte, pedig olyankor kellene a leginkább tenni a kapcsolatért, amikor a legkevésbé vágyunk rá... mert a cselekedetek magukkal hozzák az érzéseket, ha egyébként olyan a társ, akiért (akivel) érdemes küzdeni.

Nem lát senki a párod fejébe, nem tudhatjuk, hogy nála melyik eset áll fenn, hogy egyébként tudna-e tartósan szeretni, ha ezt lehetővé tenni magának. Sajnos az is elképzelhető, hogy valójában nem vagytok egymáshoz valók és ő már ezt kezdi belátni. Az is lehet, hogy tudna szeretni, csak akkor tenni kellene a kapcsolatért neki is: bevallásod szerint ez nem történik meg. Nem beszél az érzéseiről, nem nyilvánul meg a tetteiben kapcsolatért való tudatos munkálkodás. Ezek hiányában pedig nem fog megoldódni. Ha a helyzet így marad, akkor érdemes tudomásul venni, hogy a párod bizony éretlen egy felnőtt párkapcsolat működtetésére, és örülhetsz, hogy ez most derült ki, nem 3-4 év múlva. Ha úgy állsz hozzá, hogy mit lehet ebből a helyzetből tanulni, akkor a következő kapcsolatodban már nem fogsz belefutni ebbe a hibába. Javaslom, legközelebb olyasvalakit válassz, aki képes és hajlandó beszélni az érzéseiről, a problémáiról.