Mit gondoltok? Idea-szerelem vs. Realitás. Aki ugyanezt átélte, meséljen!

Igen van benne igazság, én sztárba voltam nagyon szerelmes, annyira, hogy gyalog elindultam volna külföldre, stb...

Az elérhetetlen azért vonzóbb, mert olyan szépet látunk bele, ami nem a valóság. Aki hús, vér és megismered a negatív tulajdonságait is, az emberi, reálisabb. Semmi különös nincs ebben. Aki tiniként külsőre megfog, mikor tombolnak a hormonok, annál erősebb nincs. Felnőttként az ember már mérlegel, tekintetbe véve a másik árnyoldalait is, főleg ha barátságból alakul ki szerelem.

Nagyon jó! :) Nekem is a tinikoromat juttatja eszembe, csak én lány vagyok.

Azt hiszem 13-18 éves korom között tartott ez az időszak, és kb. 1-2 évente "váltogattam" a szerelmeim tárgyát gondolataimban. :) Én is minden apróságba mindent belemagyaráztam, emlékszem egy olyanra, hogy egy plátói szerelmem HOZZÁMÉRT véletlenül, és hetekig csak ez az érzés volt a fejemben, és nem akartam mást, csak fogni egyszer a kezét és beszélgetni. Ha megláttam Őt, akkor már boldogan végződött a napom... Ha véletlenül hozzám szólt, hónapokig ezen agyaltam... Ha megtudtam róla bármit is, pl. hogy mi a kedvenc együttese, egyből megkerestem azokat a zenéket, egyszerűen MINDEN érdekelt, ami vele kapcsolatos.

Realitás: hát aztán ez is elérkezett az életembe, kezdetben nagyon nyögvenyelősen, de aztán belejöttem. Volt már olyan "élő" szerelmem is, akinek utánakerestem google-ban, valamint meghallgattam a kedvenc zenéit. :) Szóval nekem egy igazi szerelem hasonló, mint régen, csak kicsit finomított változatban, illetve hogy a valóságra koncentrálok, nem a fantáziámra, és ez szerintem csak jobb.

22L

Tiszta nosztalgia. Mikor naplót vezettem arról, ha a kiszemelt rám nézett, hozzám ért. A másik nem egy misztikum volt. Tényleg, mintha nem is egy bolygóról jöttünk volna.

Én annyira nem sajnálom, hogy ez elmúlt. Lehet kevesen osztják a véleményemet, de én szeretem a valóságot. Hogy párom mindenben mellettem áll, nem kell titkolózni, megjátszani magamat, teljes mértékben egy nyelvet beszélünk, megértjük egymást, és néha annyira idióták vagyunk együtt, hogy nem mernénk mások előtt felvállalni. Számomra sokkal jobb, ez a valós harmónia, mint az a rég elmúlt, tinis rajongás. Persze, szép, meg megvan a maga bája, jó dolog megtapasztalni, ellenben én minden szempontból fejlődésnek érzem a jelenlegi helyzetemet.